Nagy D. István
Egészségesen vagy legalább elfogadhatóan működő országban egyértelműen közfelháborodást váltana ki az a 22 című folyóiratban megjelent, 1985-ben összeállított lajstrom, amely a külügyi hírszerzéssel együttműködők nevét tartalmazza. Természetesen ez alkalommal sem tapasztalhatunk ilyesmit. A legszembetűnőbb név Ioan Aurel Pop, a Román Tudományos Akadémia nemrégiben „felkent” elnökéé, aki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem leköszönő rektora, történészprofesszor, több külföldi egyetem vendégtanára.
A folyóirat közlését követően az érintett is megszólalt, cáfolta, hogy valaha is a kommunista szolgálatok besúgója, informátora lett volna, lajstromra kerülését pár kérésre megírt, a román emigráció egyik kiadványában megjelent, a román történetírást dicsőítő értekezésével magyarázza. Ioan Aurel Pop nyilatkozatából az is kiérezhető: őt valójában szorongatták a kommunista hatóságok.
A kétszáz neves listát tekintve nem vethető el annak a lehetősége, hogy az emigráció tagjainak megfigyelésére szakosodott 0225-ös egység aktív emberei túlteljesítettek, és olyanokat is megemlítettek, akiket csak megkörnyékeztek vagy valamely tevékenységükért informátorként tartottak nyilván. Ioan Aurel Pop esetében viszont eme lehetséges mentséget nagyon gyengítik közelmúltbéli – főképp a centenárium évének közeledtével tapasztalt – megnyilvánulásai, melyek jórészt a Ceauşescu-éra történelemhamisítási agyrémének mai gyöngyszemei. A rektor úr szinte leckeszerűen ismétli az egykori hivatalos (máig sem sokat változott) sztereotip frázisokat, legyen szó származáselméletről, Erdély birtoklásáról, Trianonról és így tovább, sőt, ő az, aki Budapest Romániával szembeni revíziós célzatú információs és kommunikációs hadviseléséről is több rendben értekezik, más magyarellenes tézisek mellett. Élnénk a gyanúperrel, hogy az akadémia elnökétől mégsem álltak, állnak oly távol az egykori rezsim őrültségei és intézményesített hazugságai. Ez pedig azt is jelentheti, hogy a rendszer kiszolgálása sem eshetett nehezére. Közvetett, de mégis bizonyítéknak tűnhet, hogy a rektor úr ráadásul oszlopos tagja, alelnöki minőségben az Alexandru Cumpănaşu irányította – volt bel- és hadügyi magas rangú vezetőkkel és egykori titkosszolgákkal bőven megtűzdelt – Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíciónak, mely iskolapéldája a kriptokommunista, nacionalista ideológia továbbélésének, sőt, erősödésének.
Ion Aurel Pop történetében (de említhetnénk akár a szintén a listán szereplő, 1989 után ismertséget szerző Cornel Nistorescu újságíró nevét is) leginkább az elkeserítő, hogy újabb példája annak, milyen irányba haladt az elmúlt 28 évben Románia, illetve megerősíti, hogy az 1989-es tisztulásról, újrakezdésről szóló vágyak, remények továbbra is álmok maradtak és maradnak. A valóság továbbra is a Ion Iliescu által meghirdetett sajátos demokrácia, melyben a régi-új rezsim emberei kényelmesen éldegélnek, sőt, egyesek háborítatlanul törtek a magasba.
