Különben is az Európai Bizottságot semmire sem kötelezi a sok-sok autogram, mert az unió számos tagállama ellenzi a kisebbségek jogainak európai szintű szabályozását. Brüsszelben többségi okosok már rég megmondták, hogy minden országnak magának kell rendeznie e problémákat, és a tagállamok egy része ezt úgy értelmezi, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Románia, Szlovákia, Görögország, Franciaország, Spanyolország stb. úgy vannak kisebbségeikkel, mint sokan a parlagfűvel: allergiásak rájuk. Másrészt például nálunk mintaszerűen megvalósult a kisebbségek jogainak védelme. Olyannyira, hogy a végén még vissza is kell nyesni belőle, erre fog kényszeríteni az unió. Különben is, van baja elég a nem őshonos, a közelmúltban bevándorolt kisebbségek nagy tömegével. Mert fennáll annak veszélye, hogy holnapután ők is azt mondják, hogy őshonosok, és akkor mi fog történni? Vissza kell venni a nekik adott jogokból, hogy őket is az őshonosok jogszintjére süllyesszék? Ha sikerül elkerülni az őshonosok védelmének szabályozását, akkor van esély, hogy sokkal nagyobb ütemben csökkenjen a most ötvenmillióra becsült lélekszámuk. Köztudott, hogy a legjobb kisebbség a beolvadt kisebbség. Ha nem lennének kisebbségiek, más nemzetiségűek, nem lenne kit gyűlölniük a többségieknek, és nem lenne nacionalizmus sem. Mi egyelőre igazán nem panaszkodhatunk, hogy nálunk nincs sovinizmus, pedig hát ugyebár, igény, az lenne rá. Mert nemcsak, hogy létezik elvárás ilyen irányban, hanem bizony elég szépen dühöng is az idegengyűlölet.
A rasszizmus, felbujtás, a magyarellenes uszítás „szép” példáját láthattuk a bukaresti Juventus és Sepsi OSK mérkőzésen, ahol a Bukarest melletti voluntari-i pályán „célzottan magyarellenes uszító, vulgáris szövegű” dalparódiát bömböltettek. Kiderült, hogy csak „tévedésből” történt a dolog, és ezért a bemondó és a Juventus ügyvezetői vetnek egymásra, mint két bűnöző, akik kedvezőbb elbírálásban szeretnének részesülni. A Juventus labdarúgó-csapatának tulajdonosa, Ilie Ciuclea közismerten meggyőződéses nacionalista, aki közhírré is tette, hogy nacionalizmusának szintje olyan, amilyent elvár minden romántól, aki ezen a földön él. Nemcsak ilyen gyalog-nacionalisták vannak: mióta Ion Aurel-Popot az Akadémia elnökévé választották, a nacionalizmus mondhatni akadémiai szintre emelkedhet.
Egyelőre maradjunk a futballpálya gyepének szintjén, ahol az ominózus mérkőzést játszották. (A voluntáriak különben korábban itt, a szentgyörgyi stadionban játszottak, ahol mint az egyik játékosuk bevallotta,  jól fogadták őket, kedvesek voltak a házigazdák, csak az a baj velük, hogy „a saját országunkban nem románul beszélnek”.)
A kommentátorok, sőt, a Román Labdarúgó-szövetség is elítélte a Juventusnál történteket, és meg is büntették a klubot 25 ezer, a klubigazgatót 6500 lejre. Ha azzal sújtanák az ilyen hazaffyasan  viselkedő csapatokat és azokat, amelyek szurkolói a jól ismert „Ki a magyarokkal az országból!” jelszavakat ordibálják, hogy zárt kapuk mögött kell játszaniuk, talán hatásosabb lenne. Sajnos azon tévéadókat, amelyek tovább uszítanak, szintén csak pár ezer lejre bírságolják, amit fütyülve kifizetnek, és másnap ott folytatják, ahol abbahagyták. Ha ezek kapuit is bezárnák, lehet, valamelyest visszaszorulnának az  uszítás szirénhangjai, amelyeknek egyelőre nagy a sikere Romániában.