A gyorsan kibontakozó tavasz csak fokozta azt a bizakodó hangulatot, amely amúgy az egész faluközösségre jellemzőnek tűnt, s ami mögött ott van az is, hogy reményre adnak okot a községvezetés újabb intézkedései, kezdeményezései. Utolsó borosnyói látogatásunk óta a soktelepülésű község minden falujában jó irányú változások indultak el.
A büszkeségnek ára van
Nem más ez, mint széles e tájon párját ritkító borosnyói faluháza, amelyre mindig büszkék voltak a helybeliek, de azok is, akik – a múltban – gyakran látogatták az épület előterében zajló híres-neves borosnyói vásárokat. Az emeletes épület előtti vásártérről még közszájon forgó népdal is született. Ferencz István negyvennyolcas hadnagynak köszönhető, hogy kijárta a hivatalosságoknál Borosnyó négy – Juliánna-, Zsófia-, Szent István- és Erzsébet-napi – országos vásártartó jogát, és a baromvásárokkal egybekötött pénteki hetivásárt, ami sokat lendített a község és a környék akkori gazdasági-szociális életén, az áruforgalom akkor is fontos része volt a hétköznapoknak. Azóta parkosították a település főterét, s a községháza épületét megviselte a lepergett évszázad.
A büszkeségnek ára van, ismételgetik a helybeliek, mert a községvezetésnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy felújítsa, lakhatóvá tegye a faluháza belsejét.
Ilie Nicolae polgármester (fotó) elmondta, még a belső tatarozásoknak sem értek teljesen a végére, de a napokban aláírták az épület teljes konszolidálásáról, rehabilitálásáról és korszerűsítéséről szóló beruházási szerződést a fővárosban, amelyet a vidékfejlesztési program anyagi alapjaiból szándékoznak kivitelezni. A beruházás értéke 4 188 057 lej.
Írtunk már arról, hogy tavaly letették a községközpont és a megyei főút mellett fekvő Cófalva közös ivóvíz- és szennyvízhálózatának kiépítésére vonatkozó dokumentációt, s várják a központi döntést.
Jó hír az is, hogy még az idén korszerűsítik a Kispatak felé tartó mintegy 800 méter bekötőutat.
A mellékvölgyben fekvő maroknyi település lakói rég vártak erre az eseményre. Tavaly az említett útszakasz régi hídja helyett újat építettek, most az út felújításán a sor, ami már csak azért is fontos, mert itt szállítják le a közeli nagyborosnyói erdő-közbirtokosság területéről azt a tűzifát, amely elengedhetetlenül fontos a község közintézményei számára. Túl a hétköznapok apróbb megoldani valóin, említésre méltó, hogy a községközpont emlékparkjának egy részén kiépülhet a műgyeppel borított, éjszakai világítással is ellátott minifocipálya. Egy másik nagy gondja a községvezetésnek – mondta az elöljáró –, hogy külön pályázatot kellett készíttetni és letenni a helybeli Bartha Károly-iskola épületének teljes javítására, bővítésére és felszerelésére.
Kétarcú örökség
Az iskola leromlott sporttermében zajlott az intézmény névadó ünnepsége, ahol e sorok írója előadóként és riporterként példaképül állította a tanulósereg elé Nagyborosnyói Bartha Károly (1886–1956) egyetemi tanárt, néprajzkutatót, népművelőt, aki egy ideig a Sepsiszentgyörgyi Tanítóképző igazgatója volt, majd a néprajz első debreceni magántanára. Lelkileg nagyon kötődött a nagyborosnyói nemes Bartha famíliához, édesanyja zoltáni születésű volt.
Emlékének ápolása is kötelezi a jelenlegi községvezetést, hogy gyökeresen javítson a nevelési folyamat körülményein, és minél hamarabb számolja fel azokat a nehézségeket, amelyek a szép szellemi hagyomány ápolásának másik, kedvezőtlen arcvonását körvonalazzák.
Nem a legkönnyebb helyzetet örökölte a községvezetés, ugyanis a terület, amelyen a jelenlegi iskolaépület található, a helybeli református egyházközség tulajdona. Az iskola másik része, amelyet a hetvenes években toldottak a régi épülethez (s amelyben az annyira szükséges sportterem is működött), azóta alaposan megrozzant. Felújítására a tulajdonjog és a törvény szabta megszorítások miatt nem kerülhetett sor.
– A helyzet továbbra is tarthatatlan, ugyanis a központi iskola élő intézmény – emelte ki a 350 iskolaköteles tanulóval működő tanoda megbízott igazgatója, Derzsi Eszter –, és rendellenes helyzet, hogy hosszú idők óta az iskola előtti parkban zajlik a tanulók testnevelési és sporttevékenysége. Az önkormányzat elkészítette az épület rehabilitációjához szükséges dokumentációt, így az anyagiak is összejönnének, de úgy néz ki, a tulajdonjogi helyzet méltányos rendezése még mindig akadály.
Az érem másik oldala
Az éremnek mindig két oldala van. A községvezetésnek lépnie kell, mivel az iskolaépület teljes rehabilitációja a rendezetlen tulajdonjogi helyzet miatt nem kivitelezhető.
– Milyen megoldást ajánlott az Erdélyi Református Egyházkerület főhatósága ebben az ügyben? – kérdeztük Német Zoltán nagyborosnyói református lelkipásztort (fotó).
– A lehető legjobbat: az egyházi főhatóság a helybeli egyházközségi vezetéssel egyetértésben felajánlotta mind a telek, mind a régi épületrész megvásárlási jogát a községi önkormányzatnak. Várják-várjuk a fejleményeket, a megoldási lehetőségeket – közölte érdeklődésünkre a mintegy 600 református lelket pásztorló tiszteletes. – Az egyházközségnek is megvannak a maga nehézségei, ugyanis a félezret meghaladó tagságból csupán 250-en fizetnek egyházfenntartást.
Már közhely, hogy legnagyobb gondunk a magyar nyelvterületen az állandó természetes apadás.
A település népes magyar anyanyelvű cigány nemzetiségű lakossága zömében külföldön keresi kenyerét, szolgálatainkat inkább temetések alkalmával igényli. Az egyházközség saját vagyonából (szántó, legelő, erdőterület) gazdálkodunk, de soha nem vagyunk tervek-elképzelések nélkül. Júniusban ünnepségre készülünk, amikor a jelképes életfára kerül fel egyre apadó újszülöttjeink neve. Folyamatban templomunk toronyórájának javítása, működőképessé tétele, s mert itt a nyár, nőszövetségünk saját területünkön olyan levenduláskertet létesít, amelynek hasznos hozadékára számítanak.
Mire jó a hársfa?
Leveles virága egyik legkiválóbb teafű, de arra is jó, hogy a két éve Kanyó Antal helybeli alpolgármester által alapított Hársfa Közhasznú Egyesület hozzon valamit, és nem is keveset a helyi közösség számára.
– Elsősorban a közösség javára pályázunk – mondotta az alpolgármester (fotó). – Ilyen alapokból szerveztünk községi napot, a kulturális élethez szükséges felszereléseket, hangszórókat, hangosító berendezéseket, kivetítőket stb. vásároltunk, a tavaly pedig beszereztünk 18 fúvóshangszert, mert rájöttünk, hogy egy sok településsel rendelkező községközpont művelődési életéhez nélkülözhetetlen a helyi fúvószenekar. A múlt héten sikeresen megalakult saját zenekarunk, amelynek oktatására Kertész Barna lécfavi tanítót, ismert karmestert és zeneoktatót kértük fel, és ő szívesen el is vállalta.
A Hársfa nevében pályáztunk a megyei tanácshoz, és az így nyert pénzből felújítottuk a központi parkban álló hősi emlékművet, amely már eredetét illetően is fontos a helybeliek számára, ezen olvasható-látható a negyvennyolcas szabadságharc és a két világháború helyi áldozatainak névsora.
Ebben az esztendőben a Leader-programhoz pályáztunk, és tízezer lej értékben helyi népviseletet rendeltünk kultúrcsoportunk részére. Kész Mária kézdivásárhelyi szakember segítségével kiderítettük, hogy Borosnyó vidékén a leghagyományosabb a felleges szőttes, amit el is tud készíteni, a blúzok-szoknyák megvarrását pedig a zágoni tiszteletes asszony vállalta.
A kisborosnyói ötletgazda
Mintha Damó Gyula tanító úr építő ötleteinek folytatója lenne, Bartha Árpád községi képviselő és helybeli református egyházgondnok olyan megvalósításokat gondol ki, amelyeket többnyire maga is meg tud valósítani.
Bartha Árpád
Elkészítette a reformáció fehér márvány emlékművét, amit a templomkertben avatott-szentelt fel Székely Róbert helyi lelkipásztor. A rendezvény a kultúrotthonban tartott szeretetvendégséggel ért véget az ünnep napján.
– Szinte hihetetlen, hogy mennyit tett a kis létszámú református közösség templomának megújítása érdekében. Mi maradt még tennivaló? – kérdeztük a gondnokot.
– Újra kell vakolni és meszelni a templom teljes épületét, a nyílászárókat is ki kell cserélni. Reméljük, megérkezik az erre szánt magyar állami támogatás, amiből a harangoknak is új állványt kell építeni: az egyik műkincs értékű, 1785-ből való.
A gondnok nemcsak szervezője, de maga is részt vesz azokban a munkálatokban, amelyek révén szépül-készül a helyi faluközösség ravatalozója. A tennivalókban tetemes segítség volt a falu lakóinak közmunkája. Van elég közösségi gond is: hidat kellene építeni a falu központja felé a patakon át, a jelenlegi ismét meggyengült.
– Örvendünk, hogy a Hársfa egyesület bekerítette emlékparkunkat, de a bejáró gyermekek kivágtak néhány emlékfát, kerítés kellene a park északi oldalához is. Folytatni kell a Falupataka medrének rendezését, mert az idei nagy víz az Oláhszeren kiöntött árkából. Nem mondom, hogy nem segítette a borosnyói községvezetés a kisborosnyói cigányokat, de ott még bajok vannak, mert nincsen elég víz, s emiatt higiéniai gondokkal szembesülnek. Nagy Csongor volt iskolaigazgató fúratott oda egy kis átmérőjű kutat, de a beleszerelt szivattyúrendszert megrongálták. Egy klasszikus ásott kutat kell készíteni, hogy legyen bőven inni-mosni-mosakodni vizük.
Fotók: Albert Levente
Gondunk van a szép helyre telepített temetőnkkel is. Ígértem, hogy készítek egy bejárati székely kaput, el is kezdtem, és be is fejezem majd. Teljesen romlásnak indult a temető magasán álló Tompa família családi sírboltja, veszélyezteti egy több száz éves hársfa. Ki kell vágnunk és meg kell javítanunk a kripta tetejét, mert a Tompa család jótevője volt falunknak, és emlékét őrizni kell.
