Ez a fura mozzanat is jól tükrözi: az egészségügyi rendszerhez közelebb áll a káosz, mint a rend. Racionális érvekkel nehezen magyarázható, miként lehet egy hiánycikknek számító, nehezen beszerzett életmentő gyógyszert két hétig eltüntetni a bürokrácia útvesztőiben, ráérősen árakat számítgatni, papírokat tologatni, miközben betegek tucatjainak élete múlhat a szóban forgó ellenanyagon.
S hogy a március elején életbe léptetett új bérezéssel számosan elégedetlenek, nem növekedéséről, hanem fizetéseik csökkenéséről beszélnek, nem is meglepő a félmegoldások hazájában. Miközben az orvosok és az asszisztensek bére növekedett, ugyanezt a kiegészítő személyzet tagjai kevésbé mondhatják el, a tegnapi tüntetők közül többen jelezték, két-három száz lejjel kevesebbet kapnak, sőt, 6–700 lejes csökkenést is említettek. Nem csupán ápolókról van szó, hanem vezető tisztségviselőkről, menedzserekről, felelős beosztású beszerzőkről.
Nehéz úgy jobbá tenni egy létfontosságú ágazatot, hogy a reformok miatt a dolgozók egy része elégedetlen marad. Maga Sorina Pintea egészségügyi miniszter is rögzítette, az orvosok és az asszisztensek fizetése nőtt, de a kiegészítő személyzet egy része csak 2022-ben kerül ugyanabba a bérkategóriába, mint társaik. A tárcavezető a pótlékok csökkenésével magyarázta a történteket, ésszerűbb gazdálkodást kérve a kórházak gazdasági vezetőitől, csakhogy mindez kevésbé boldogítja azokat, akik a hangzatos béremelés után még annyi jövedelemre sem számíthatnak, mint egy hónappal korábban.
Noha az egészségügyi ellátás legfontosabb láncszeme az orvos, egy hosszú távon tervező kormányzatnak számolnia kell azzal, hogy elégedetlen ápolókkal, kevésbé érdekelt pénzügyi vezetőkkel nem lehet érdemi változást elérni. E rendszer korszerűsítése különben is sokkal nagyobb kihívás, mint amilyennek látszik, érdekek és érdekeltségek különös szövedékét kellene egyszer s mindenkorra felszámolni, például az állami és a magán egészségügyi intézmények közötti, esetenként perverz összefonódást. Aki tehát valóban komolyan gondolja az ágazat megreformálását, annak jó sebészként, könyörtelenül ki kell még metszenie néhány daganatot. Hiszen egyértelmű: a bérek emelése szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az egészségügyi járulékot fizetők elégedettebbek legyenek, emberségesebb egészségügyi ellátásban részesüljenek.
Valójában ez a nagy kihívás, mert a betegeket nem az egészségügyi személyzet fizetése érdekli, hanem az, hogy amennyiben gyógyításra szorulnak, akkor társadalmi pozíciótól, képesítéstől, származástól és nemtől függetlenül méltányos, tisztességes és szakmailag megalapozott ellátásban részesüljenek.