Nászta Katalin egykori sepsiszentgyörgyi színésznő két könyvét mutatták be hétfőn és kedden délután Sepsiszentgyörgyön, illetve Kézdivásárhelyen. A Thália erdélyi napszámosai című interjúkötet és az Ének az élőknek című verseskötet is tavaly látott napvilágot, a szerzővel Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának igazgatója és Czegő Zoltán író, költő beszélgetett.
A vendégeket Kopacz Attila, a kötetet megjelentető Tinta Könyvkiadó vezetője mutatta be a közönségnek, s elmondta, a kiadót mindig is foglalkoztatta a közelmúlt története, örömmel fogadták a kéziratot, mert ilyen átfogó interjúsorozattal még nem találkoztak.
A szerző elmondta, nagyon boldog, hogy végre sikerült ezt a hányattatott sorsú interjúsorozatot kötetbe varázsolni, hálás Czegő Zoltánnak, hogy megismertette vele a kiadót. Bevallotta, nehéz volt rászánnia magát, újra kézbe vennie a kéziratokat, mert már azt hitte, semmi sem lesz ebből a kötetből. 1982–83-ban készültek a beszélgetések az akkori erdélyi színésztársadalom színe-javával, akik közül már sajnos sokan a másvilágra költöztek.
Nászta Katalin szerint a beszélgetések témája egy kicsi mélyebb, mint általában a nagyközönségnek készült színészinterjúké, de biztosan érezni fogják majd az érdeklődők, hogy mennyire fontos kérdések kerülnek terítékre.
Az első néhány interjú annak idején a Korunkban jelent meg, a kötetet pedig a Kriterionnál szerette volna megjelentetni, ami a rendszer visszásságai miatt sajnos nem történhetett meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Nászta Katalin végül nagy reményekkel kitelepült Magyarországra, ahol azonban nem ismerték annyira az erdélyi művészeket, hogy bárkit érdekelt volna a kézirat. Magyarországon csupán két évig játszott a színésznő, azután húsz évig sem színházzal, sem irodalommal nem foglalkozott.
Szebeni Zsuzsa színháztörténészként elmondta, hiánypótló alkotás ez a kötet, amely sokszor megkönnyítette volna a dolgát, amikor a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaként próbálta meggyőzni kollégáit: az erdélyi színészegyéniségek közül többen is érdemesek arra, hogy kiállítással tisztelegjenek előttük a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Szerinte ez a könyv alapmű lesz a színháztörténeti intézet könyvtárában, hisz a cenzúra és az általános félelem miatt nagyon kevés ilyen jellegű hiteles munka maradt fenn ebből az időszakból, és olyan információkat tartalmaz, amelyek sem a lexikonokból, sem a fényképgyűjteményekből nem derülnek ki az utókor számára.
Czegő Zoltán a magyar kultúra egyik bibliájának nevezte a kötetet, amely nemcsak történelemkönyv, melyben benne van az erdélyi magyar színjátszás története, hanem több annál, mert benne van a szerző egyénisége is, aki nem mellesleg színésznő.
Külön kiemelte, hogy mekkora munkát jelenthetett a nyolcvanas években – amikor még nem volt kézi magnó – lejegyezni ezeket a beszélgetéseket. Elárulta, a kötetnek folytatása is lesz, majd Nászta Katalint, a költőt is méltatta röviden, végezetül felolvasva egy verset az Ének az élőknek című kötetből.
A beszélgetés végén Nászta Katalin az interjúkészítéssel kapcsolatos személyes élményeiről, istenhitéről és a könyv szerkesztéséről is mesélt, felhíva a figyelmet a borítóra, amely a férje munkája, aki ügyelő volt a színházban.
