Ebből a nyilatkozatból elsőként azt lehet megállapítani, hogy a román baloldal vezetője és az ország tényleges miniszterelnöke nemhogy a múlt században, egyenesen a múlt rendszerben rekedt, az 1989 előtti korszakban, amikor a hivatalos nyilatkozatok szerint aranykorban éltünk, és bizonyos lefizetett, külső ügynökök merő irigységből állították, hogy a legelemibb élelmiszerek, gyógyszerek és jogok sem biztosítottak Dácia dicső földjén. Csakhogy ennek a mesének már akkor is kevesen dőltek be – ezért bukott meg a kommunizmus – , és most még kevesebben hiszik el Ceauşescu szánalmas utódjának, hogy nem az ő hozzá nem értése, zsarnoki hajlama és üldözési mániája vezetett ebbe a zűrzavarba. Kísérteties a párhuzam, hiszen a szegénység most is lehengerlő (emiatt menekültek el milliók az utóbbi években), az infrastruktúra alig fejlődött (régi vonatokon, lyukas utakon zötyögünk tovább), és vannak kórházak, ahol több évtizedes gépekkel vizsgálják a betegeket, akik ugyanúgy külföldi rokonoktól, ismerősöktől szerzik be orvosságaikat, mint hajdanán...

Mindez azonban nem látszik Teleormanból, talán mert ott még jobban megállt az idő, mint másutt. Nem hiszi el Dragnea, hogy az átvert, megrövidített alkalmazottak nem unalmukban tüntetnek, és azt sem, hogy a kormányzás hibájából növekszik napról napra a társadalmi elégedetlenség. Mert nem a hallgatag Iohannis szabja meg az ország pénzügyi politikáját, nem a vérszegény ellenzék, és nem is a jegybank vezetője, aki – nemzetközi és független hazai szakemberekkel egybehangzó módon – jó előre figyelmeztette a balliberális koalíciót, hogy tévúton jár. Ami pedig a cégeket illeti, azok a nyereségért dolgoznak: abból tudnak fejleszteni, és ha nem teszik, elbuknak. Akkor ki tartja fenn az államot? A magánszféra ugyanis nem a kincstárból vesz el számolatlanul, ellenkezőleg: oda tölt, abból tud nagylelkűsködni az SZDP. Az árakat azért kellett megemelni, hogy a jövedéki adóval sújtott üzemanyagot, a hasból megugrasztott minimálbért (illetve a – jobb helyeken – vele együtt arányosan emelkedő többit) ki tudják fizetni. Nem olyan nehéz lecke ez, Dragnea elvtárs, és nemcsak a gazdasági akadémián, hanem a középiskolákban is tanítják.

Azt viszont a saját bőrünkön tanultuk meg, hogy mit tekintsünk idegen érdeknek az ország fejlődése szempontjából: a 28 éve szinte folyamatosan uralkodó posztkommunista hatalmat, amelynek képviselői szembehazudnak velünk, csúfot űznek írott és íratlan törvényekből, saját adott szavukból is.