A tavasz, a bor és a szerelem himnuszaként számontartott, Carl Orff Carmina Burana kantátájával olyan felütéssel kezdődtek szombat este a Szent György Napok, amely Sepsiszentgyörgy zenei életének magasan kiemelkedő eseménye, s amelyet minden bizonnyal sokáig történelmiként fognak emlegetni. A Krisztus Király-templomban helyi kórusok, székelyföldi zenekarok, meghívott szólóénekesek előadásában csendült fel a 11–13. századi latin, német és francia versekre írt kantáta, amely 1937-es frankfurti bemutatása óta a világ zeneirodalmának egyik legnépszerűbb, legtöbbet előadott és hallgatott művévé vált.
Vajon az ökológiai lábnyomhoz hasonlóan létezik-e kulturális lábnyom, vajon mennyi kultúrára van szükségünk ahhoz, hogy tudjuk értékelni a közösséghez tartozás örömét? – tette fel a kérdést a városnapokat megnyitó beszédében Antal Árpád polgármester. Majd arról szólt: az elmúlt évtizedekben Sepsiszentgyörgy vezetői arra törekedtek, hogy magas színvonalú kulturális szolgáltatásokat nyújtsanak mindenki számára.
Úgy véli, kevés olyan város van Európában, ahol új bábszínház, színház, könyvtár, művelődési központ építésében gondolkodnak az önkormányzatok.
A városvezető kiemelte: Sepsiszentgyörgy a megyei önkormányzattal együtt átvállalt olyan összerdélyi feladatokat a kultúra területén, amelyeket lehet, hogy máshol, elsősorban Kolozsváron kellett volna megvalósítani, viszont ott nem volt meg a hozzá szükséges önkormányzati háttér. A Szent György Napok pedig sok erdélyi önkormányzatot inspirált, hogy színvonalas városnapokat szervezzenek – mondotta.
„Nekünk a Szent György Napok a találkozás ünnepét is jelenti, amikor randevút adnak egymástól elszakadt barátok, akár testvérek is, és ilyenkor megnő az egy négyzetméterre eső boldogság, vidámság, jókedv városunkban” – zárta beszédét a polgármester.
Köszöntőjével megnyíltak az idei Szent György Napok, Tulit Éva és Camelia Paraschiv verssel hangolt rá a koncertre, majd felcsendült a Carmina Burana.
A városnapok nyitányaként Szilágyi Zsolt Herbert, a Vox Humana kamarakórus karnagya által kezdeményezett szuperprodukció olyan összefogással született, amelyre méltán lehet büszke Sepsiszentgyörgy.
Öt helyi kórus külön-külön több hónapon keresztül tanulta, gyakorolta a ritmusában és nyelvezetében is igen változatos művet, majd a több mint százötven énekeshez csatlakoztak a Filip Ignác által összehangolt, három székelyföldi zenekart képviselő filharmonikusok és a szólisták.
A huszonnégy tételes műben a tél búcsúztatását a tavasz köszöntése követi, a mulatozás szatirikus jelleget ölt, a szerelem pedig a vágyakozásban, kiteljesedésben, csalódásban és újboli reménykedésben ölt testet. A művet egy grandiózus kórus nyitja és zárja, amely fohász Fortunához, a forgandó szerencséhez. A mű által megkívánt, olykor erőteljes, máskor melankolikus hangzásokat alátámasztotta a magyar és román nyelven kivetített szöveg, amely önmagában is remekmű, az egyszerű dallamok pedig vissza-visszatérésük, az ismétlés által vésődnek be fülünkbe és idéznek elő érzelmeket a hallgatóban.
Carl Orff remekműve minden bizonnyal sokáig visszacseng a templom falai közül, ahol a szakrális térben is helye van az önmagát kereső embert dicsőítő zenének.
A Carmina Buranát előadta a Vox Humana kamarakórus (karnagy Szilágyi Zsolt Herbert), a Pro Musica kamarakórus (karnagy Sipos Zoltán), a Laudate kamarakórus (karnagy Lőfi Gellért), a Canticorum női kar (karnagy Dombora Anna), a Campanella gyermekkórus (karnagy Lőfi Gellért), valamint a Georgius kamarazenekar, a csíkszeredai Csíki Kamarazenekar, a Marosvásárhelyi Állami Filharmonikus Zenekar zenészei, Sebestyén-Lázár Enikő szoprán, Valentin Racoveanu tenor, Ştefan Ignat bariton (Bukarest). A százhatvan kórustag, hatvan zenész és szólisták közös hangversenyét a brassói Steffen Schlandt vezényelte.
