Nagy D. István
Józan ember csak egyetlen következtetésre juthat az igazságügy megreformálásának újabb és újabb fejezetei kapcsán, éspedig, hogy az ország vezetői egyre jobban belegabalyodnak az egészbe, a rendcsinálás helyett lépésről lépésre egyre nagyobb lesz a káosz. Pedig a kormánypártok igencsak dolgoznak azon, hogy főképp a Traian Băsescu volt államfő elnöksége alatt kialakult anomáliákat felszámolják, és ennek több jele is van.
Így például az igazságügyi törvények átszabásáért felelős parlamenti különbizottság a hírek szerint jövő hónap elején bőszen nekilát a büntető törvénykönyv, perrendtartás és részben a polgári perrendtartás módosításai elemzésének, vitájának, amely állításuk szerint érdemi változást hozhat a sokat vitatott bizonyítékszerzés terén például. Ezzel párhuzamosan sikerült nyilvánosságra hozatni a titkosszolgálatok és a különböző rangú és hatáskörű ügyészségek, ítélőszékek közötti, eddig titkosított együttműködési megállapodásokat, amelyek sajnos igen súlyos visszaélési lehetőségekre derítettek fényt. Az már csak hab a tortán, hogy közben az alkotmánybíróság a napokban kimondta, a személy- és vagyonellenes cselekedetek és a korrupciós ügyek nem tartozhatnak a nemzetbiztonsági kockázatot hordozók közé – pedig a hírszerzésnek ez volt az egyik ásza a lehallgatások vonalán.
A fentiek alapján nagyon úgy tűnik, a kormányzó szociáldemokratáknak és társaiknak áll a zászló, egyre több jel mutat arra, még a végén igazuk lehet a párhuzamos állam történetével, a harcuk pedig nagyon is jogos, az igazságszolgáltatás egésze megújulásra szorul. Nagy kár ugyanakkor, hogy az összes kezdeményezést több makacs tény is beárnyékolja. Egyrészt a törvénykönyvek tervezett módosításai kapcsán körömszakadtig kitartanak olyan előírások mellett, amelyek az ügyészi munkát összességében képesek fejre állítani, sőt, olyasmit is át igyekeznek szabni, ami eddig jól működött, az új előírások viszont nagy valószínűséggel egyesek számára igen kedvezően hatnak majd, általánosságban viszont rengeteg kárt okozhatnak. Érdekes továbbá, hogy a módosítások valamiért most váltak oly sürgőssé, míg például a lehallgatások kérdésköre nem mai téma, amint az sem, hogy az ügyészségek ezekhez a titkosszolgálatok eszközei révén juthattak, amint a vádemelés elhúzódásának problémái sem tegnap óta ismertek. A Justitia rendszerének megtisztulásáért harcolók szándékainak tisztaságát megkérdőjelezi ugyanakkor, hogy például eddig senkinek nem tűnt fel, hogy a nemzetbiztonsági törvény több, mint nagykorú, és mint olyan, elavult, illetve visszaélésekre ad lehetőséget, amint az sem, hogy a titkosszolgálatok és az ügyészségek netán az alkotmányosság határán egyensúlyoznak. Pedig egyik sem ma kezdte. De ide sorolhatnánk még azt is, hogy a jelenlegi kormánykoalíciót a legkevésbé sem zavarta az, ha egykori politikai ellenfeleik ellen használták a most teli torokból vitatott bizonyítási eszközöket.
A pillanatnyi érdeken túl ugyanakkor félő, hogy a kormánykoalíció nagy igyekezetének végül egy több évtizeddel visszanyesett hatékonyságú, politikailag alárendelt igazságszolgáltatási rendszer lesz az eredménye, amely még az eddig sem túl fényes szintet sem képes majd ütni.
