részvét
Csákány Andrástól bocsánatot kérve a tegnapi lapszámban megjelent részvétnyilvánításomban elkövetett tévedésemért, ezúton kívánok a felesége elvesztése okozta fájdalom elviseléséhez erőt, hitet és megnyugvást együtt érző szeretettel.
László Károly
4305394
Köszönet
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik CSÁKÁNY ENIKŐ temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek, gyászunkban osztoztak.
A gyászoló család
4305350
Megemlékezés
Itt hagytad azokat, akiket szerettél, itt hagytad mindazt, amiért küzdöttél. Maroknyi fény, tengernyi bánat és mélységes csend maradt utánad. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, szemünkből a könny naponta kicsordul. Kegyelettel emlékezünk az öt éve elhunyt
TUMÓ SÁNDORRA.
Édesanyja, családja és testvérei
4305322
Fájó szívvel, örök hiányát érezve, szeretetét, gondoskodását szívünkbe zárva, kegyelettel emlékezünk a hat hónapja elhunyt GOGA GIZELLÁRA. Nyugalma legyen csendes, emléke áldott.
Szerettei
4305388
Szívünk soha el nem múló szeretetével emlékezünk a hirtelen, búcsú nélkül elhunyt, uzoni id. BUKUR JÁNOSRA halálának 13. évfordulóján. Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
Szerettei
4305392
Uram, Jézus Krisztus, légy kegyelettel KOVÁCS ATTILA lelkére, aki ma 20 éve elhunyt, visszaadta lelkét Teremtő urának. Szomorúan gondolunk 1998. április 27-ére.
„Találkozásra van-e remény?... Tudom, hogy nincs, mégis-mégis bízom abban, hogy az élet valahol végtelen, s a végtelenben van sok-sok állomás, valamelyiken beérlek, bevársz.” (Kányádi Sándor)
Édesanyád, fiad, Attila és lányod, Kata
10783
Üres az udvar, üres a ház, hiányzol közülünk, s ez nekünk nagyon fáj. Hiába borul rád a temető csendje, szívünkben élni fogsz mindörökre. Összetört szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a hat hete elhunyt, középajtai INCZE FERENCNÉ SÜKÖSD IDÁRA. Emléke legyen áldott. Örök álmát őrizze béke és nyugalom.
Bánatos szerettei
4305357
SZABÓ DÉNESNÉ INCZE JULIANNA 1962. április 29-én távozott az élők sorából, immár 56 esztendeje, alig 56 éves korában. Férjének korai halála után nehéz sorsba jutott három leánygyermekkel, kik közül Irma lánya alig nyolcéves volt. Édesapjának emlékére Irma lánya több alkalommal elszavalt egy rövid versikét, amit emlékezése szerint az akkori tiszteletes úr írt számára. Így hangzik: „Mit álmodtál, édesapám, odalent a sírban, / Azt kérdezem hantjaidra leborulva sírva. / Van-e csendes nyugodalmad énmiattam ottan, / Nem érzed-e, mily elhagyatott árva vagyok mostan? / Óh, ne tudd meg, / Ha majd hozzád elrepül a lélek, / Akkor ott, a másvilágon mindent elmesélek, / Addig pihenj csak csendesen, legyen édes álmod, / Addig ne tudd, hogy a világ ártatlanul bántott.” Az édesanya bírta, amíg bírta, vitte, amíg vitte, 12 éven át, de a nehéz életkörülmények, a kegyetlen sors erősebbnek bizonyult, és 56 éves korában szíve megszűnt dobogni. Legkisebb lánya, Irma már csak a koporsóban láthatta. Isten nyugosztalja békében férje mellett a középajtai sírkertben.
Halálának évfordulója alkalmából kegyelettel és mély fájdalommal emlékezik lánya, Simon Irma és családja Dés városából.
4305353
