Az úr vagyok én, a te istened,
alakban százszor, létezésben egyszer,
ha rám ismersz, örökké egy leszek,
egy a sokakkal s minden istenekkel.
Hogy szeretlek, nem véletlen szeretlek.
A szolgaságnak házából kihozlak.
De hiúság vagy magadnak és nekem:
hogy én lakhassam minden templomodban.
Lassan belaklak. Szándékod leszek,
féltő főbérlője a gyönge testnek;
leszek az ok, hogy úr magad lehess
félelmeden. S maradj meg alperesnek.
