Ehhez az ünnephez a tábori készültség és az elkeveredett fogkefék ugyanúgy hozzátartoznak, mint a vásár és a koncertek – furcsa is lenne hétköznapi módon kelni, feküdni, enni...
Április végén a sepsiszentgyörgyi polgár legfeljebb az időjárásért aggódik, vagy azért, hogy eléggé virágos-e a város, miután a múlt heti hirtelen hőségben egyszerre minden bokor és facsemete ellobbant. Ez van annyira fontos, mint a karácsonyi hó, hiszen ilyenkor reggeltől hajnalig kint élünk, és próbáljuk jól érezni magunkat. Nem nehéz: ha szerényebb is a kínálat, mint korábban, azért akad mindenkinek szája íze szerinti program, kedvére való társaság, és ránk is fér a lazítás. Gondterhes, zaklatott időszak van mögöttünk, és a jelek szerint még nagyobb zűrzavarra számíthatunk a következő hónapokban.
Amióta az SZDP 2016 végén megnyerte a választásokat, gyakorlatilag botrány botrányt ér, még fel sem ocsúdunk az egyikből, máris itt a következő. A választási csalásért jogerősen elítélt, két korrupciós perben is vádlott Liviu Dragnea irányítása alatt tizennégy hónapja kezdődött meg a hadjárat az igazságszolgáltatás ellen, és ezen a héten már azt is megszavazták, hogy bizonyos büntetéseket ne a börtönben, hanem otthon töltsenek le a törvényszegők. Közben ráadásul levegőbe röpítették a bérrendszert: forrong a fél ország, és mintha ez nem lenne épp elég, az izraeli látogatás körüli cirkusszal most már Románia nemzetközi kapcsolatait is kezdik szétrúgni, mégpedig minden magyarázat nélkül. És azon a napon, amikor majd mindenki majálisra készül, amikor Észak- és Dél-Korea békét kötött, nálunk szabályszerű háború tört ki a kormánykoalíció és az államelnök között.
Már pusztán azért is meneszteni kellene az önálló cselekvésre képtelen Viorica Dăncilă miniszterelnököt (szinte kivétel nélkül inkompetens személyekből álló csapatával együtt), és főként a gyeplőt tartó szociáldemokrata pártvezért, mert a jelek szerint kizárólag a feszültségkeltéshez értenek, de ahhoz nagyon. 2017 januárjától mostanáig már több, mint negyede eltelt a négyéves választási ciklusnak, és ezalatt egyetlenegy új kórház alapkövét sem tették le a megígért nyolcból, egyetlen kilométer autópályát nem építettek, a béremelésekkel csak vihart kavartak, a nyugdíjaknak is nekimentek már. Mivel a jelenlegi politikai erőviszonyok között kevés esély van a kormány megbuktatására, retteghetünk, hogy mi jöhet még.
De ne most. Ez a hétvége a normális életről szól. Ne hagyjuk az ünnepünket: sétáljunk, beszélgessünk, hallgassunk minőségi zenét, örvendjünk barátainknak.