Legelők, mezők, ritkás erdők gyakori és ezért ismert növénye, ha nem is késztet arra, hogy vázánkba hazavigyük. A farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) akár 50–70 cm-re is felmagasló évelő növény, májustól késő őszig virágzik. Keskeny, szálas, szórt állású levélzete, akárcsak virágzata, annyira egyedi, hogy nem lehet még közeli rokonaival sem összetéveszteni.
A virágok lepellevelei a virágzáskor sárgák, később a szélüktől kiindulva megvörösödnek. Virágzata ernyőszerűen, a szár csúcsán képződik. Fehér tejnedve (mint az egész növény) mérgező (++), de a kutyatejszender (Hyles euphorbiae) nevű lepkénk hernyójának fő tápnövénye. A díszes külsejű hernyót ne pusztítsuk el, alkonyati röptű lepkéje táplálkozása során a tölcséres virágok megporzásában hasznunkra van.
A tejnedv és a magvak mérgező diterpén-esztert tartalmaznak. A tejnedvet régebb szemölcsökre kenték elpusztításukra, de a bekövetkezett bőrgyulladás miatt nem ajánlott, és a hatása sem a várt.
Az aranyesőt vagy sárgaakácot (Laburnum anagyroides) kisebb termetű faként ültetik utak mentén, de vadon is előfordul hegyeinken 2000 méterig. Sima, szürke kérge jellegzetes, ágai lecsüngők és fürtös, aranysárga pillangós virágzata, valamint hármasan összetett levelei vannak. Rokonságára jellemzően hüvelyes termése van.
Parki díszfáink közül a legmérgezőbb!
A legnagyobb mennyiségben a magvakban, a kérgében, de általában az egész növényben jelen lévő laburnin és citizin erős méreg. A legtöbb feljegyzett mérgezési eset gyermekek köréből származik, akik a fehér akáccal (nem mérgező, sőt, hasznos) hasonlítva rokonértékűnek vélik. Feljegyezték, hogy meggondolatlan felnőttek virágát palacsintába sütve (szintén a fehér akáccal rokonítva) okoztak akaratlan mérgezést. Régen kivonatát hánytató- és hashajtószerként használták.
