A helyi árusoké a kezdeményezés, a támogatók pedig az itt lakók, vásárlók, akik nap mint nap megfordulnak, itt vesznek friss gyümölcsöt, zöldséget, virágot, gyógynövénykészítményeket. Több családnak nyújt megélhetést és sok ezer ember életét könnyíti, hogy otthonához közel is beszerezheti az ebédhez, vacsorához valót, a felszámolás híre pedig felháborodást váltott ki a környéken.

Legnagyobb gond a bizonytalanság, senki nem tudja, mikor szándékoznak bezárni a több mint negyven éve működő létesítményt, és azt sem, mit terveznek helyére.

A kicsi piac valamikor a hetvenes években „alakult ki”, a környékbeli tömbházak elkészülte után, a legidősebbek arra is emlékeznek, hogyan közmunkáztak az itt élők, csak azért, hogy legyen piacuk. Aztán hol jobban, hol gyengébben működött, néhány asztalnál mindig volt árus, igaz, az árak többnyire borsosabbak voltak, mint a központi nagy piacon – innen ragadt rá a dollárpiac elnevezés –, de a közelség ezt felülírta. Az elmúlt években némi javítást is végeztek, leaszfaltozták, bekerítették, kicserélték az asztalokat, esztétikusabb, korszerűbb bódék jelentek meg.

Az árusok maradtak, néhányan környékbeli falvakból érkezett termelők, mások viszonteladók, akik elsősorban nagy lerakatokban szerzik be az árujukat, de köztük is van olyan, akinek helyi termelőkkel kötött szerződést, tőlük szerzi be a szezonáru nagy részét.

Mindenki mindenkit ismer, nevükön szólítják a törzsvásárlókat, tudják, ki, mit kedvel, ajánlják az ebédhez való friss zöldséget. Az idős nyugdíjas vehet pár szem gyümölcsöt, zöldséget, amennyit éppen megbír pénztárcája, s egyfajta verseny is működik, ki hozott szebb, olcsóbb terméket aznap.

Március elején röppent fel a hír, hogy az önkormányzat a lakónegyedi piacok bezárását tervezi. Az átszervezés apropóját az adta, hogy piacok felügyelete átkerült a Tegától a polgármesteri hivatalhoz, és március elején lejártak az eddigi szerződések is.

A városvezetés arra a következtetésre jutott, hogy a lakótelepi piacok jelenlegi formájukban már sem az árusok, sem a vevők igényeit nem elégítik ki, felújításuk sem megoldás, új funkciókat kell találni nekik.

Antal Árpád polgármesterrel nemrég készített városnéző interjúnkból az is kiderült, bevásárlóközpontot képzelnek ide, ám végleges döntés még nem született.

A napi betevőre valót itt megkeresők azonban tele vannak panasszal, senkitől nem kapnak tájékoztatást, nem tudják, mi lesz a sorsuk. Új szerződéseket sem kötöttek velük, két hónapja tulajdonképpen „illegalitásban” vannak. Egy küldöttségük felkereste Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzsert, ő segített a villanyvezetési gondok orvoslásában, de a tervekről tőle sem tudtak meg többet. Aggódnak, hisz az új bódékba fektetett beruházásuk sem térült még meg, jó pár éve, mikor felhúzták, senki nem mondta, hogy bezárhatják a piacot.

A helyi termelők is elmaradoztak, lejárt a szerződésük, nem mernek árulni, egyetlen néni maradt, aki még néhány napig jön, aztán nem tudja, mi lesz.

Pedig nem fizetnek keveset – meséli, a termelői igazolvány pénzbe kerül, a piaci asztalért havi 120–130 lejt törlesztett. Ennél jóval borsosabb a bódék helyének díja, az egyik árus, aki asztalt is bérel, évi 20 ezer lejt fizetett a Tegának, és ezért a helyen kívül semmit nem kapott, vizet, villanyt maga vezette be, fizeti. Elismerik ők is, hogy az elmúlt esztendőkben csappant a forgalom, de meglátásuk szerint ennek az is oka, hogy EU-s normákra hivatkozva egyre több korlátot vezetnek be, már nem lehet télen karácsonyfát árulni, nem engedélyezték a sajt-, túróárusok tevékenységét, és nem hagyták jóvá azt sem, hogy a lebontott pléhbódék helyére egy vállalkozó helyi termékeket forgalmazó húsüzletet nyisson. Mindezek dacára ők is, a környékbeliek is úgy látják, szükség van a kicsi piacra.

Tóth-Birtan Csaba alpolgármester megkeresésünkre megerősítette: változást terveznek, de döntés még nem született, meghosszabbítják a szerződéseket, erre eddig bürokratikus, formai okokból nem került sor, de hamarosan megtörténik.

Hogy mi lesz jövőben? Pontosan nem tudják, de kereskedelmi tevékenységnek ad majd helyet az új létesítmény, és azt is kikötnék, hogy a néhány helyi termelőt is befogadjanak oda.

Többen emlegetik a változások tervezésekor a kilenc évvel ezelőtti közvélemény-kutatást, 2009 májusában arra a kérdésre kellett igennel vagy nemmel válaszolniuk az itt élőknek: egyetértenek-e azzal, hogy a kis zöldségpiac helyére vásárcsarnokot építsenek, a piacot meg elköltöztessék a Vasile Goldiş és Domb utca kereszteződéséhez. A szavazásra várt 1120 család képviselőjéből mindössze 109-en jelentek meg a voksoláson, igaz, nagy többségük (83-an) nemmel szavazott, és 26-an vélték úgy, hogy jól fogna egy vásárcsarnok a negyedben. Most néhány nap alatt (múlt szombaton kezdték el) hétszázan írták alá a piac megmaradását támogató íveket.