Január végén még belé helyezte teljes bizalmát, és kormányfővé kente fel, de mára már, úgy látszik, csalódott benne. Mikor kormányalakítással bízta meg, az elnök abban reménykedett, hogy könnyen megszabadul tőle, mert szociáldemokratáéknál az vala a divat, hogy úgy cserélték le miniszterelnökeiket félévente, mint törvénytisztelő autóvezető az autógumikat téliről nyárira és fordítva. Sajnos, ez úgy néz ki, nem jön össze, mert most már elődeitől eltérően Viorica Dăncilă kezes bárányként viselkedik pártfőnökével szemben, és így Liviu Dragnea, kinek kezéből eszik, egyáltalán nem szándékszik leváltani, mint elődeit, akik kinőtték magukat, mint serdülő lába a cipőt, és nem hallgattak rá, hanem önjárókká váltak.
Iohannis azért szeretné kicserélni, mert nem tetszik neki, mivel legutóbb is külpolitikai tevékenysége csorbát szenvedett, és az amerikai sikeres fegyvervásárlásával megvett presztízse árnyékba került. Dăncilă és Dragnea ugyanis az elnök tudta és felhatalmazása nélkül elmentek Izraelbe, és a román nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről (és még ki tudja miről?) tárgyalhattak a zsidókkal, akik jó üzletemberek, és a végén még megveszik Romániát is. A konzulátusköltöztetést először az amerikai elnök vetette fel, de ezzel, akár az uniós tagországok, Iohannis sem ért egyet. Így Dragneáék éket verhetnek az amerikai elnök Trump és Iohannis közé.
Aztán az elnök a kormányfőt meghívta tárgyalni a Nemzeti Bank képviselőivel, de a konfliktuskerülőnek kikiáltott Dăncilă úgy tett, mint kérő a neki nem tetsző vőlegényjelölttel, egyszerűen kikosarazta, nem ment el, és ezért is összeütközésbe került az elnökkel.
Iohannis sokak szerint elkezdte választási kampányát, és azért szólította fel Ibolykát visszalépésre, mert választói felé egy gesztust akart tenni. Mikor egyetértett miniszterelnöké való kinevezésével, sokan csalódtak benne, fekete pontokat szerzett, ezért szeretne most némi piros pontot begyűjteni. A miniszterelnöknő kigolyózásában Iohannis mellett állna a liberális Ludovic Orban is. Sajnos, a kormányfő kinevezése az elnöktől függ, de leváltását már csak a parlament viheti véghez. Most Iohannis nézheti magát, mert mint a másik kormánypárti kispárt elnöke, Tăriceanu is megmondta: kérheti lemondását, de csak mint egyszerű állampolgárka!
Persze, Dancsillánk hallani sem akar lemondatásáról, ezért Orban bizalmatlansági indítványt szándékszik kezdeményezni, aminek a parlamenten való átvivése kissé nehezebb lesz, mint kétpúpú tevének a tű fokán átmenni. De reménykedni, azt szabad. Ludovic jó miniszterelnök lenne, de mivel az ellenzék olyan halotthalvány, mint most a májusi nyárban a hajnali harmat, nemigen van esélye arra, hogy ha őt netán megbízná kormányalakítással az elnök, a parlament azt megszavazza.
Pedig Orbán Lajosunk nagy munkabírású. Nem elég, hogy mint parlamenti képviselő oroszlánként harcol gyengécske pártjában az ellenzék soraiban, hanem állítólag még egy, az állam pénzét szopó Maros megyei cégnél is dolgozik fél normával (4 órát). Mikor erről érdeklődtek a tévériporterek, nagyon idegessé vált, és azt állította: „Egy olyan cégnél dolgozom, amelynek nincs szerződése az állammal...”
A Mentsétek meg Romániát Szövetség is szeretné megmenteni Romániát a mostani kormányfőnőtől, és a Népi Mozgalom Párt is támogatna egy bizalmatlansági indítványt. Innen is látszik, hogy a törékeny ellenzék nálunk milyen erősen erőlködik.
Viorica Dăncilănek persze esze ágában sincs otthagyni kormánya rúdját. Azt nyilatkozta, hogy dolga van a kormányban és nincs ideje lemondani. Hazájáért, ha kell – a miniszterelnökséget leszámítva – mindenről képes lenne lemondani.
Ha továbbra is ilyen acélosan áll kormánya élén, akkor ő lehet a harmadik Vaslady: Margaret Thatcher volt angol miniszterelnöknő és a német kancellár, a Rozsdás Vaslady, Angela Merkel után. Mert máris vannak, akik Dăncilăt is egyfajta Vasladynek, mégpedig, Ócskavas Ladynek aposztrofálják.