Az a bizonyos ROBOR-index mifelénk az elmúlt hónapok, hetek során vált közismertté, addig jobbára csak bankárok, gazdasági szakértők foglalkoztak vele, változása legfeljebb a gazdasági sajtóban volt téma olykor-olykor, amúgy a lakosság nagyobbik része azt sem igazán tudta, mi fán terem. Sajnos, a banki kölcsönhöz folyamodók sem.
És ebben igenis ludas a mindenkori román kormány, az oktatási minisztérium, hiszen a piacgazdaságban elengedhetetlen pénzügyi nevelés továbbra is ismeretlen fogalom Romániában. Így aztán a felnőttek többsége úgy bankol, úgy fekteti be pénzét, de leginkább úgy vesz fel hitelt, hogy nagyjából fogalma sincs a lehetséges kockázatokról, a pénzügyi rendszer működéséről. Vétkes ebben a romániai bankrendszer is, mely egyáltalán nem igyekezett pótolni ezt a hiányosságot, inkább hasznot húzott ügyfelei tájékozatlanságából, olyan termékekkel árasztva el őket, melyek megfelelő ismeretek és fegyelem hiányában csak a pénzügyi intézeteket gazdagították – ki ne emlékezne a fogyasztási devizahitelekre vagy az oly sok jóval kecsegtető, valójában méregdrága hitelt jelentő vásárlói kártyákra? De egyáltalán nem ártatlan a dologban a Mugur Isărescu vezette jegybank sem, amely a partvonalról szemlélte a svájcifrank-hitelesek kálváriáját, majd, amikor a baj bekövetkezett, retorikát váltva ajánlotta a lakosságnak, hogy inkább lejben vegyenek fel kölcsönt, elkerülendő az árfolyamkockázatot. S bár a hitelhez folyamodás kétségkívül olyan felelősségteljes döntés, amely előtt mindenkinek ajánlatos körültekintően és alaposan tájékozódnia, azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy a jegybank sem igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a lejben fölvett hitelek zöme változó kamatú, emiatt a kölcsön törlesztőrészlete egyszer csak növekedésnek indulhat. Akár meredek emelkedésnek is, miként most történik.
Persze, önmagában nem szokatlan az, ha egy változó kamat egyszer csak növekedésnek indul, mint ahogy egy mérsékelt infláció sem feltétlenül ördögtől való. Talán meg is nyugodhatnánk, ha azt látnánk, hogy a kormány és a jegybank vállvetve, összehangolt intézkedéscsomag révén igyekszik tompítani ezek negatív hatását. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy a két fontos intézmény közül az egyik, a kormány átgondolatlan gazdaságpolitikájával gyakorlatilag maga gerjeszti e problémákat, a másik, a jegybank pedig egymagában képtelen kezelni azokat. Ráadásul mindenki csak hárítja a felelősséget és egymásra mutogatnak. S ha végre egy asztalhoz ülnek – mint tették azt múlt pénteken –, akkor is mindössze abban állapodnak meg, hogy lényegében egyiküket sem terheli felelősség.
Minekünk pedig bizalmunknál talán már csak pénzünk fogy gyorsabban…