Furcsa kettősség jellemzi a lengyel színházat: kortárs szerzők kitűnő drámákat írnak, de a kiváló rendezők csak ritkán viszik azokat színre, ők inkább klasszikus drámákat rendeznek, akár feldolgozásban vagy átiratban is, míg a kortárs műveket inkább a pályakezdő rendezők próbálják színre vinni – mondta Pászt Patrícia, a Krakkói Magyar Centrum vezetője a Reflex színházi fesztivál részeként a héten vetített lengyel filmek sorozatát bevezető hétfői beszélgetésen.
Van ellenben egy érdekes jelenség a lengyel színházi-tévés világban, az 1952 óta folyamatosan létező tévészínház, amely nem valamely színházi előadás felvétele, hanem kiváló alkotók által létrehozott önálló művészi produkció, amelyet a köztelevízió minden hétfőn fő műsoridőben sugároz, és amelynek milliós a nézettsége. Mint mondta, ez egy sajátos műfaj, a művészi tévéjátékhoz áll talán a legközelebb, de ez lévén „a legnagyobb színpad”, a legjobb rendezők és a legjobb színészek dolgoznak egy-egy előadás létrehozásán – nem hiába hát kedveltsége. A tévészínházban megjelennek már a kortárs darabok is, a Reflexre elhozott öt film mindegyike egy-egy kortárs lengyel drámát dolgoz fel.
A filmek a Művész moziban nézhetőek meg, a vetítésekre a belépés díjtalan.
