Mondta Németh Zsolt Magyarországról Tusnádon. Kikérem magamnak az anyósok nevében. Bár én nem is vagyok anyós. Ezért a kijelentésért bizony sok jó szándékú anyós meg fog sértődni. Mármint azért, hogy őket Magyarországhoz hasonlítják. Persze, hogy sok anyósvicc van, de ezt általában csak viccből mondják, és nem komolyan. Mert egy jó anyósnak sok hasznát lehet venni. Vigyáz — többek közt — az unokákra, dédunokákra. Most, hogy mi itt kissé mostohagyermekek vagyunk, reánk ki is figyel?
Nagyszüleinket ugyan örökbe vették még az első világháború után, de igazán nem is kellettünk. Inkább csak a vagyon kellett, és minket csak ráadásként kaptak az örökbefogadók, akik azt hitték, egyszer csak megszabadulnak tőlünk. Még máig is azt kiabálják — mint a kolozsvári barátságos kézilabdameccsen —, hogy: ,,Mars ki az országból!" Hát nem éppen egy barátságos hangulatú mérkőzés volt. Először is elvették azt a feliratot, hogy ,,Kolozsvár visszavár." El is vezették a két fiatalembert, akik a traszparenst vitték. De az édes gyerekeket, akik fekete zászlót lobogtatva ordibáltak, azokat nem bántották. Hiába: a saját gyereknek sok mindent elnéz az ember.
Egy jó anyós vigyáz a háztartásra, s még suttyomban ad valamit a gyerekeknek, unokáknak, akik esetleg önhibájukon kívül szakadtak el az otthontól. No de a magyar (állam)háztartást olyan ügyesen (el)kezelték, hogy most üres a kassza. Sőt, az ország alaposan eladósodott. Addig futottak kölcsönért a közelebbi és távolabbi szomszédba, hogy az unokák unokái is lesz, mit visszafizessenek. Kiárusították az országot, eladtak, amit lehetett. Most ha oktatásra, erre-arra pénzt kérnek a határon túli gyerekek, akkor csak kifordítják üvegzsebüket, és mutogatják, hogy hát sajnos nincs pénz. Mikor felvetődött, hogy ha egyebet nem is, de legalább kettős állampolgárságot adhatnának, mert az nem kerül pénzbe, akkor erősen agitáltak ellene a mostoha(anyaország) vezetői. Egy anyós ilyent nem tesz, mert megszólják érte. Sőt, még egy mostoha sem, mert szó érheti a (ország)ház elejét. Azok, akik mentek, mikor lehetett, szolgálni, és abban reménykedtek, hogy édes anyaországuk majd keblére öleli, megtapasztalhatták, hogy milyen nagy tortúra a magyar állampolgárság megszerzése. Ők, ha kell, máig is (magyar anyanyelvű) románok, szlovákok, szerbek vagy ukránok. Azoknak, akik más kontinensről érkeznek, hamarabb megy és könnyebb az állampolgárság megszerzése is. Az anyós örül, ha gyerekeit, menyét-vejét közelében tudja. Magyarországnak viszont nem számít. Úgy látszik, elöregedő népének nincs is szüksége támaszra.
