Nem a közbiztonság jelentette számukra a legnagyobb a kihívást, hanem az afrikai körülményekhez való hozzászokás, ráhangolódás volt az igazi erőpróba. Bajba is csak saját hibájukból kerültek, s az afrikaiak csak akkor voltak ellenségesek velük, ha valamit elsiettek, elrontottak – állították tegnapi sajtótájékoztatójukon a háromszéki felfedezők, túrázók, akik még hozzátették: nem voltak egészségügyi gondjaik, hiszen mindig vigyáztak magukra, ügyeltek egymásra. Annak ellenére, hogy vannak háborús, konfliktusos zónák Afrikában, ha az ember jó kapcsolatot tud kialakítani a helyiekkel, akkor nyert ügye van. Beszámolójuk szerint Egyiptomban még nem, de délre haladva már egyre szembetűnőbb az űr a társadalmi rétegek, azaz a szegények és a gazdagok között. „Afrika elragadóan szép hely, csodálatos emberekkel, s nagyon nagy kár, hogy rossz a híre” – jelentette ki Debreczeni László, aki hozzátette, hogy indulás előtt sokan óvták őket ettől az expedíciótól.
– Számomra minden nap olyan volt, mint egy év, hiszen estig annyi mindent láttam, tapasztaltam, hogy már arra sem emlékeztem, hol ébredtem reggel, vagy honnan indultunk útnak – idézte fel emlékeit Szarukán László, aki szűkszavúan annyit mondott az expedícióról, hogy jó volt.
– Nagy ízelítőt kaptunk Afrikából, s mindannyiunk nevében mondom, hogy szívesen visszatérnék még oda – nyilatkozta érdeklődésünkre Tulit Zsombor, és elárulta, hogy lesz folytatása a történetnek.
Demeter László rangsorolta az expedíció alatt érintett országokat, neki Botswana tetszett a legjobban, majd Tanzánia és Etiópia, s csak a dobogósok után következett Dél-Afrika, ahol – halkan és viccesen tette hozzá – már belecsöppentek a civilizációba.