Több alkalommal volt szerencsém (ha ezt szerencsének lehet nevezni) medvékkel kapcsolatos megbeszéléseken, fórumokon részt venni. Legutóbb a héten, a szenátusi közmeghallgatáson. Sajnos, de következtetésként csak azt mondhatom: Bukarestben nem ismerik a „provinciákban” uralkodó valóságot. Azt sem tudják, hány medve él az országban. 5000? 10 000? 15 000? Ki tudja? De kit is érdekelne Bukarestben, ahol csak állatkertben lehet mackóval találkozni?
Ha valakit valóban érdekel, elmehet Zágonba. Estefelé, egy-két óra alatt a Hegyfarkánál 10–15 medvét és bocsaikat lehet látni, amint a mezőre vonulnak. Vagy egy esztenára, ahol a vadak támadják a juhot, marhát, megölik a juhászkutyákat. Ahol az állatgondozók reszketnek életükért, és inkább otthagyják munkahelyüket...
A bukaresti értekezleten sok szép szó elhangzott: az ország képe, a turizmus biztonsága, a medvék egészsége, harmonikus együttélés ember és vad között. A vadvédelmi tervezetek bemutatásakor azonban nem lehetett hallani a mezőgazdaságról, a földművelőkről, állattenyésztőkről. Bukarestben elfelejtették, honnan jut az asztalra a tej, hús, kenyér? Lehet, mert jól megvannak import pityókán vagy gyümölcsön is.
Pedig mégiscsak a gazdák termelik az országnak az élelmiszert. Azok a gazdák, akiket megnyomorítanak a védett medvék, farkasok, túlszaporodott vaddisznók. Tönkreteszik a termést, pusztítják a haszonállatokat. Fontossági sorrendben első helyen a medve, utolsó helyen a gazda...
De ha már ilyen igyekezettel dolgoznak a vadak védelmét szolgáló programokon, rendszabályokon, akkor állítsanak fel még egy csapatot, és dolgozzák ki a gazdák védelmét szolgáló programot is! Azért, hogy termelni tudjunk, nyugodtan élhessünk szülőföldünkön, és ne kényszerüljünk feladni a gazdaságokat, majd külföldön vállalni munkát. Ne űzzenek el, ne nyúzzanak azért, hogy jól éljen a medve, a farkas.
