Homérosz szerint Európa eredetileg Közép-, majd az egész Görögország neve volt. Innen tágult földrésznyivé. Eredetét görög és sémi gyökerekhez vezetik vissza. Mások szerint a szó latin eredetű, és régen a mai Törökország Európai részét jelölte. Látható tehát, hogy Európa nevét illetően a homályban tapogatózunk. A görög mitológia szerint Európé föníciai királylány volt, kibe Zeusz beleszeretett és bika alakjában elrabolta. Három gyerekük született, kik később jelentős szerepet töltöttek be a görög mitológiában. Később Európét Kréta királya, Asztérion feleségül vette, és mivel neki nem volt utóda, vállalta a három gyermek felnevelését. Zeusz adott Európénak három ajándékot: Taloszt, hogy védje őt, Lailapszot, a zsákmányát sohasem tévesztő kutyát és a mindig célba találó gerelyt.
Most hagyjuk, hogy elménk egy hatalmas bakot ugorjék, és a fenti történetet helyezze át abba a megfogalmazásba, amely szerint a mai Európa értékrendje, lényege a zsidó-keresztény hagyományokon és kultúrkörön alapszik. Hisz Európé gyermekei – értsd mi, mai utódok – egy szép és nemes vérű közös anya, valamint egy nagy hatalmú isten apa (Zeusz, ki szerelmes, nemz és életben tartó ajándékot ad) utódai vagyunk, kiket azonban egy gondos, szerető, szintén uralkodó mostohaapa nevelt fel. S ha Zeusz ajándékait a zsidóság haladásának és megmaradásának titkaként fogjuk fel (túlélni, tanulni, gyarapodni, beolvadni, de identitást mindig megőrizni), a nevelőapa gondos, feltételek nélkül szerető, óvó, nevelő védőpáncélját meg a kereszténységünk megtartó erényeinek, akkor az allegóriánk teljes. Azaz csaknem az, hisz mi, magyarok, székelyek a fenti értékek mellett hoztunk még valamit magunkkal anno Ázsia titokzatos és vad vidékeiről, amely csodaszer maroknyi népként is nemzetté tett és megőriz ma is.
A fenti meseszerű alaptörténet szép, ám a valóságban valami elromlott. Főként Nyugat-Európában, főként az Európai Unióban. Pedig a dolog jól indult. Az EU zászlajának kék hátterében kör alakban megjelenő tizenkét csillag Szűz Mária koronájára utal. Az uniót kezdettől fogva a keresztény gyökerek hatják át. Az alapító atyák – Monnet, Schuman, Adenauer és de Gasperi – olyan tervet dolgoztak ki, amely szerint az európai országok osztoznak az erőforrásokban és a feladatokban is, hogy olyan egységet teremtenek, amely biztosítja Európa termékenységét, békéjét. Schuman és Adenauer mélyen hívő katolikus volt például, de Gasperi is ilyen nevelésben részesült. Aztán szépen átliberalizálódott minden, és ma ott tartunk, hogy külügyminiszterünknek ilyeneket kell mondania: „Mi azt gondoljuk, hogy erős EU-t csak erős tagállamok alkothatnak. Nem vagyunk hajlandók belemenni abba, hogy létrejöjjön az Európai Egyesült Államok, ahol mindenki feladja a maga nemzeti, vallási, kulturális örökségét és identitását. Magyarországnak kereszténydemokrata kormánya van, amely elkötelezett a keresztény értékek megvédése mellett. Nem tudjuk elfogadni, hogy Európa zsidó-keresztény örökségét egyesek egyszerűen el akarják felejteni. Soha nem fogunk támogatni egy posztkeresztény, posztnemzeti EU-t. Mi azt tekintjük értéknek, hogy a Kárpát-medencében 1100 éve egységes, homogén, rendezett, magyar és keresztény társadalomként élünk.” Dixit.
Fohászkodjunk hát Európa védőszentjeihez, kik éppúgy hús-vér emberek voltak, de kiemelkedtek életpéldájukkal. Nursiai Szent Benedek (a bencés rend alapítója), Szent Cirill és Szent Metód (szláv apostolok), Szent Edit Stein (Auschwitzban meghalt szerzetesnő, zsidók és keresztények kölcsönös megértésének építője), Sienai Szent Katalin (első asszony, akinek a politikában nagy szerep jutott) és Svéd Szent Brigitta (nagy befolyású rendalapító, a keresztény egység előremozdítója) akikről beszélek. Segítsetek nekünk, magyaroknak, kik Európa kapujában ismét védőként állva kell hogy példát mutassunk úgy, hogy közben mi is megmaradjunk.