A jelek szerint a kormánynál levők sem. Corina Creţu regionális politikáért felelős uniós biztos – aki nem az ellenzéki pártok, az államfő, Soros, a párhuzamos állam vagy más okkult erők ügynöke, hanem az SZDP egyik legmagasabb rangú tisztségviselője – már sokadik alkalommal teszi szóvá, hogy hatóságainak lassúsága és tehetetlensége miatt Románia jelentős uniós támogatásokat fog elveszíteni. Erre vonatkozó, legutóbbi levelét – amelyben többek között azt írja, hogy noha már a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklus feléhez közeledünk, országunkban nagyrészt még a 2007–2013 között elkezdett projektekre lehívott pénzeket költik, újak alig-alig vannak – már áprilisban elküldte Viorica Dăncilă kormányfőnek, Lucian Şova szállításügyi és Rovana Plumb európai alapokért felelős miniszternek, ám ők hallgattak róla, egy liberális képviselő hozta nyilvánosságra (pár napja) az újabb vészjelzést. Fájdalmas hallani is, hogy az elavult közúti és vasúti hálózattal küszködő Románia 800 millió eurót hívhatott volna le 2018 végéig a közlekedési infrastruktúra javítására, és ennek esetleg negyedét, de legtöbb felét tudja még megmenteni – a többi ott marad Európa boldogabbik részében, ahol a vezetők nem csak saját zsebükre képesek jól gazdálkodni.
Amikor a szennyes kiborul, akkor kezdődik a mosakodás. A szállításügyi tárcavezető próbált az elődeire hárítani (akik zömmel saját párttársai), uniós alapokért felelős kolléganője a „bonyolult és nehezen megvalósítható” ügyrendet okolja (amit ők kuszáltak össze), a miniszterelnök tárgyalni kíván Corina Creţuval (ahelyett, hogy intézkedne). Közben dőlnek a hírek a gyorsan növekvő inflációról, a leértékelődő lejről, dráguló élelmiszerekről, és az is kiderült már, hogy 2017 utolsó negyedévéhez képest 2018 első negyedévében 0,0 gazdasági növekedést mértek. Erre a mindeddig ismeretlen Viorel Ştefan kormányfőhelyettes állt ki magyarázni, hogy milyen jól állunk, és annyi számot összehordott, hogy a figyelmes tévénéző is elveszítette a fonalat az ötödik mondatánál – mégsem sikerült eltakarni azt a nagy ürességet, ami a másfél éves Dragnea-korszak beruházásainak helyén tátong. A 2016-ban másodszor megígért nyolc regionális kórházról semmi hír, az állami útügy legfrissebb kimutatásából pedig megtudhatjuk, hogy a már évek óta elkezdett 3–10 kilométeres autópálya-szakaszocskák sem mind készülnek el az idén, új építkezések megnyitásáról pedig szó sincs.
Azazhogy csak szó van. A kormány tovább álmodozik, a fejlesztésre fordítható uniós pénz pedig lassan elúszik a láthatáron. Reményeinkkel együtt.