Felavatták Görgei Artúr honvédtábornok bronz mellszobrát, Szkok Iván alkotását szerdán Visegrádon. „Azért vagyunk itt, hogy fejet hajtsunk a 200 esztendeje született Görgei Artúr, a magyar történelem egyik legnagyobb, legsikeresebb, legbátrabb hadvezére előtt” – jelentette ki az ünnepségen Áder János köztársasági elnök.
Egy döntés a történelemben néha csak a rossz és a még nagyobb rossz közötti választásról szól. Az utókor mégis könnyen ítél, immáron a maga mércéje szerint, könyörtelenül és gyakran igazságtalanul. A tények feledésbe merülnek, az érvek árnyalata eltűnik, a magyarázatok szálai felfeslenek, a megkopott valóság rajzolatában a leggyakrabban hangoztatott vélemény tűnik igaznak. Valahogy így halványultak el a közös emlékezetből Görgei Artúr érdemei, és így fabrikált belőle bűnbakot egy keserű és igaztalan vád – mondta a köztársasági elnök.
Áder János emlékeztetett: Görgei rendelkezett az összes fontos katonaerénnyel, szerette a rendet, a szakszerűséget, bátor, gyors és merész, bölcs taktikus és kockázatvállaló volt, de sosem vakmerő, katonai, politikai és humanitárius szempontból mindig a legjobb döntéseket hozta. Az államfő kiemelte: honvédjei odaadóan szolgálták, tudták, hogy Világoson az egyetlen lehetséges, józan és igazolható döntést hozta meg. Görgei megkímélte 30 ezer katonája életét, és kész volt a magáét odaadni. Nem kötött személyes alkut, nem menekült a felelősség elől – húzta alá.
Amikor 98 esztendősen elhunyt, gyászjelentésében egyebek mellett úgy fogalmaztak, hogy magasztos nyugalmát és holtig töretlen, derült bátorságát tiszta lelkiismeretéből, Istenbe és a nemzet jövőjébe vetett rendületlen hitéből merítette.
Görgei Artúr személye különösen fontos a Visegrádon élők számára, hiszen a szabadságharc fővezére életének utolsó négy évtizedét töltötte a városban, miután hazatért a száműzetésből – mondotta Félegyházi András polgármester, aki emlékeztetett: a település 2016-ban, a honvédtábornok halálának századik évfordulóján indította el a Görgei-emlékévet, és számos konferenciával, kiállítással, rendezvénnyel tisztelegtek a tábornok és az ember előtt.