Volt egyszer egy szeleske
ugri-bugri kiskecske,
amolyan semmirekellő
maszatos, májusi szellő,
akácleveles-szájú,
akácvirág-szakállú.
Ha a síró fákhoz ért,
utánozgatta a délt,
ha a barackfákra szállt,
épp olyan lett, mint a nyár,
este – mindenki látta –
holdfény volt a patája.
Most meg, látod, itt suhan:
Fuss utána, fuss, rohanj!
