Nyolcvanöt évesen elhunyt Philip Roth, a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja. Roth egy New York-i kórházban halt meg kedden szívelégtelenségben.
Huszonöt könyve jelent meg, legismertebb művei az 1959-es Isten veled, Columbus, az 1969-es A Portnoy-kór és az 1990-es évek végén keletkezett „amerikai trilógiája”, amelynek első kötetével, az Amerikai pasztorállal (1997) Pulitzer-díjat is nyert.
Hat éve jelentette be, hogy felhagy az írással, mert már nincs energiája az irodalmi alkotómunkával járó stressz kezelésére. Az író március 19-én töltötte be 85. születésnapját. Hitvallását így fogalmazta meg: „könyvet írni annyi, mint problémákat megoldani. Nem az érdekli az embert, hogy hova helyezze magát, sem a díjak vagy a kritikák, vagy más ilyesmi. Ez az utolsó, ami a fejében megfordul, a munka az, ami kitölti gondolatait.”
Newarkban (New Jersey) született Galíciából bevándorolt zsidó család gyermekeként. A Chicagói Egyetemen 1955-ben angol irodalomból szerzett diplomát, 1958-ig az egyetemen tanított, majd Guggenheim-ösztöndíjat kapott. Ekkor már nemcsak tanította, hanem művelte is az irodalmat, rövidprózát és bírálatokat írt. Később rangos egyetemeken kreatív írást és összehasonlító irodalmat oktatott egészen 1991-es nyugdíjba vonulásáig.
Roth sikeres és ünnepelt író volt, számos díjat is elnyert. Háromszor részesült a PEN Club Faulkner-díjában, 2006-ban a PEN Club Nabokov-díjával, 2007-ben a Saul Bellow-díjjal tüntették ki. 2011-ben neki ítélték a kétévente kiosztott, igen rangos Nemzetközi Man Booker díjat, 2012-ben pedig megkapta a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria Hercege-díjat irodalom kategóriában. Évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosaként, de ezt a kitüntetést sosem nyerte el.