Kézdivásárhely városának főbíróját, Kovács Dánielt arról értesítették, hogy a város birtokához tartozó Kecskés havasán 1836 nyarán moldvai csobánok legeltetnek és bitorolják az erdőt. A főbíró utasítást adott, hogy egy bizottság szálljon ki a havasra. A bizottságban részt vett Papp kapitány és Arbutima kapitány a gyalogezred részéről.
A bizottságban még ott voltak Szotyori Sámuel, Nagy Sámuel assetorok (segítők – a szerző megj.), Jancsó József hites, Szabó Izrael hütös városi megbízott. A bizottság kiszállt a Kecskés-havasra, ahonnan a moldvai csobánokat esztenájukkal együtt kikergették, és levelet hagytak, melyben megírták, hogy azon a havason ne merjenek legeltetni és az erdőket bitorolni.
Kétévi nyugalom után, 1839-ben a Bereck városában lakó Terza György román csobán, aki a Kecskésen legeltetett, hamis kontraktust (szerződést) kötött Akna városával (Târgu Ocna), és a havason újra legeltetni kezdtek a moldvai csobánok. Kovács Dániel intő utasítást írt Terza Györgynek az alábbi szöveggel:
„Kézdivásárhely városa képviselői, főbíró tekintetes Kovács Dániel és főjegyző Szabó Dániel urak és a város szónoka, Szőcs Sámuel téged, Bereck városában tartózkodó Terza Györgyöt általunk ünnepélyes tiltakozással és ellentmondással intenek ily okon: a küldő Kézdivásárhely városa bizonyos kútfőből úgy tudja, hogy te moldvai Akna városával a Kézdivásárhely erdeje felett, mely Kecskésnek neveztetik és fekszik napkeletről a Szalancz pataka, napnyugtáról a Nagy Sándor, délről a Zsírospataka, északról a Kecskéspataka szomszédságai között, törvénytelenül egy hamis árendás kontraktusra léptél azon célból, hogy az Ausztriai Szentséges Felség birodalmának véghatárát a veled együttértő moldvaiakkal összezavard, és Kézdivásárhely városát, szomszédolt havasát hitetlenül a haza határával áruld el, mely Aknától hamisan adott kontraktus mellett alattomosan az írt erdőt bitangolod.
Ezen hazaárulásod nem szenvedhetvén, a küldő városa legkeményebben intett téged, hogy meg ne merészeld a város ős örökös erdejét semmi szín és tekintet alatt prauzálni, mert a küldő város minden marháidat, melyeket öröksége határán belül találand, minden irgalom nélkül be fog hajtani, ellened és elfogott javaid ellen a haza törvényei szerint lépést tenni és tégedet a felsőbbségnek mint hazaárulót fel fog jelenteni és kieszközölni azt, hogy hitetlenséged jutalmát nyerd meg.
Hamisan készített kontraktusodat most vagy legfejjebb 13 napok alatt add bé a berecki tekintetes Törvényes Tanács ítélőszéke elébe, hogy az mint hamis kamarán költ (kelt) levél, árhívumba zárattasson, magad pedig 15 napok alatt hívd vissza ezen hazaáruló törvénytelen cselekedetedet, s add tudtára Aknának, hogy vele kötött kontraktusodról lemondtál.
Melyet ha szépszerént cselekszel jó, különben tudd meg azt, hogy Kézdivásárhely városa ellened a hazai törvények vigorával fog fellépni, s maga öröksége védelmére mint azt az igazság s törvények magukkal hoznak, elkövetni el nem fogja múlatni.
A vakmerőség esetében tulajdonítsd magadnak történhető károdat. A küldő város költségeiről, fáradságairól, örökös erdejében eddig tett és ezután is teendő károdról, legyen híreddel és tudtoddal.
Bereck, 1839. augusztus elseje” (Sepsiszentgyörgyi Levéltár, Fond 20 Inv. 7. dos: 909. fila: 1–4.)
A levél hátsó oldalára Bereck város bírája, Pászka Antal a következőket írta: „Ezen intő írásunkat György Terzának oláh nyelven is jól feljegyzeteltük, melyre azt felelte: Én az aknaiakkal kontraktust nem kötöttem volna, ha a dolgot azelőtt is tudtam volna. Most, hogy értem, tüstént tudatom őköt erről.”
„1792-ben a Felséges Ausztriai Ház és a Magas Porta között az országos határ kijelölése történt meg, azonban akkor is városunknak nagy károsítása volt, mert mint az 1680-as Apafi Erdélyország fejedelmétől nyert okirat 1774-ben költ esketésből is világosan kitetszik a kézdivásárhelyi Kecskés havasának határai” – írja Kézdivásárhely főbírója, Kovács Dániel Akna városának.
