De mielőtt a csalódottság eluralkodna rajtunk, nem ártana két szóra – a még időhatározóra, illetve az érdemi jelzőre – nagyobb nyomatékot, nagyobb hangsúlyt helyezni az előbbi mondatban. A bukaresti pártpolitikusok ugyanis még nem hajlandóak az autonómiáról érdemben tárgyalni – de már eljutottak oda, hogy a határozott elutasítás ellenére nagyjából civilizált, higgadt, kulturált hangvételű parlamenti vita és eljárás során mondanak nemet arra, amit igazából nem is ismernek. Idővel minden bizonnyal tartalmi kérdésekben is véleményt kell formálniuk az üres, demagóg, szavazatvadász politikai szólamok helyett – a választópolgárok, a pártok képviselőiből mindinkább kiábrándult román társadalom fogja őket rákényszeríteni erre.
De nem a fenti az egyetlen következtetés, ami a Kulcsár-Terza József által egyéni törvénykezdeményezésként benyújtott statútum parlamenti vitájából leszűrhető. Szembetűnő jelenség például az, hogy semmiféle gyűlöletkampány, magyarellenes hisztéria nem kísérte a tervezet vitáját – igaz, egyéb fontos gazdasági és külpolitikai témákról szólnak most a politikai csatározások. Mindez pedig azt erősíti meg: nem kell annyit taktikázni, várni a megfelelő pillanatra, titkos múltbéli vagy esetleges jövendőbeli politikai alkuk megszegésétől tartva állandóan ódzkodni a törvényhozó testületben zajló konfrontációtól, hiszen az RMDSZ semmivel sem válik elszigeteltebbé, mint eddig, ráadásul az irányított magyarellenes gyűlöletkampányok sem feltétlenül innen erednek.
A bukaresti parlamentben történtek a magyar közösség és parlamenti képviselete közötti viszony tekintetében is fontosak. Kulcsár-Terza József egyéni akciója gyakorlatilag belekényszerítette az RMDSZ nem különösebben autonómiapárti szárnyát is, hogy valamilyen szinten felvállalják, védelmükbe vegyék a statútumot, érveljenek az autonómiaformák szükségessége mellett, szavazatukkal álljanak ki érette. Némileg kényszerhelyzetben létrejött magyar–magyar együttműködésnek is tanúi lehettünk tehát: a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott – de az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Néppárt által is felvállalt – statútumot egy, az RMDSZ listáin parlamentbe jutott MPP-s képviselő nyújtotta be, majd az RMDSZ honatyái is érveltek, szavaztak mellette. Jót tesz az ilyen együttműködés – még ha kényszer szülte is – a közösség és vezetői közötti kapcsolat erősítésének, a hosszú idő óta egyre csak fogyó bizalom visszaállításának is.
Fontos viszont, hogy a továbbiakban is minden magyar politikai szereplő kiálljon az önrendelkezési törekvések mellett, és ki-ki a maga eszközeivel folytassa a munkát: a bukaresti parlamentben, a nyitottabb román elit képviselőivel folytatott fórumok, beszélgetések szervezése révén, európai és nemzetközi színtéren vagy akár a közösségi támogatást utcai megmozdulások által felmutató akciók során.