Az ünnepi istentiszteleten Makkai Péter lelkipásztor röviden összefoglalta az árkosi református gyülekezet eddigi orgonáinak és az elmúlt század orgonabeszerzési törekvéseinek történetét. Az 1800-as években volt orgonája a gyülekezetnek, de ennek állapota a múlt század elejére nagyon megromlott, 1917-ben már nem is működött, ezért Sólyom Ferenc lelkipásztor a reformáció 400.  évfordulóján gyűjtést kezdeményezett egy új orgona építésére. 1919-ben Kolcza Lajosné özvegy tiszteletes asszony újból gyűjtést szorgalmazott a célra, azonban a világháború utáni pénzügyi válság felemésztette az összegyűjtött adományokat.
1924-ben újabb gyűjtés indult, és jelentősebb összeg is gyűlt, azonban ebből is csak egy lábbal hajtós harmóniumra futotta, amit 1933-ban Temesváron vásároltak. Ez szolgált a gyülekezet orgonájaként a kilencvenes évekig, amikor áttértek az elektromos orgonákra, melyek közül több is tönkrement mostanáig.
Mint megtudhattuk, Makkai Péter és családja 2001-ben Kampenben ismerkedett meg azzal az orvos házaspárral, akiknek tulajdonát képezte a Jürgen Ahrend német orgonaépítő mester által készített, négy regiszteres orgona, a lelkipásztornak pedig  annyira megtetszett a hangszer, hogy egyszer megjegyezte a kántorként is tevékenykedő orvosnak: csodálatos volna, ha az árkosi gyülekezetnek is ilyen orgonája lehetne. 2017-ben az orvos súlyos betegségben elhunyt, és az egyik utolsó kívánsága az volt, hogy orgonáját az árkosi református gyülekezet örökölje.
Az igehirdetés során a lelkipásztor arról beszélt, hogy amiként a gyülekezet elmúlt száz évét mintegy búvópatakként, újra és újra felszínre törve végigkísérte a vágy, hogy igazi orgonakísérettel zengjenek dicséretet, ugyanolyan rejtélyes módon kíséri végig életünket az Isten, újra és újra megszólítva minket, míg végül megszületik bennünk az elhatározás, hogy az Ő útjára lépjünk. Bizonyára így munkált a Szentlélek azokban az emberekben is, akik most presbiterként, gondnokként fogadalmat téve elkötelezték magukat a gyülekezet szolgálatára, és abban a fiatal lányban is, akit bár katolikusnak kereszteltek, elvégezte a református kollégiumot, és e mostani konfirmáció után a református vallástanárképzőn szeretne tovább tanulni. A gyülekezet választja a presbitereket, de Isten hívja el őket a szolgálatra, és boldog ember az, aki elmondhatja magáról, hogy döntéseiben, tetteiben Istené a dicsőség – mondta Makkai Péter.
Az orgonaszentelés, presbitériumi eskütétel és konfirmáció után úrvacsoraosztás következett, majd a gyülekezet egy perc néma csenddel emlékezett Bíró Zoltánra (lapunk egykori külső munkatársa), aki hirtelen halála miatt nem állhatott az eskütevők között, pedig az év elején őt is megválasztották pótpresbiternek.