Az ellenfelek a modern hadviselés minden eszközét bedobták már egymás ellen (talán jobb lenne ha bedobnák a törülközőt is?), és most újabb és újabb hadicselt  eszelnek ki a másik kivéreztetésére. Bár sokan azt mondják, hogy a nagy csatazaj csak az elkezdődött elnökválasztási kampány mellékzöreje, de úgy néz ki, valójában olyan háborúskodás indult, melyet élő egyenesben követhetünk a nagy román színpadon. A megválasztása óta uralkodó párt és annak vezére, Dragnea, valamint eddig levitézlett kormányfői és mostani miniszterelnöknője, miniszteri csapataik sokat tettek azért, hogy mára ilyen háborús viszonyok uralkodnak szép hazánkban. A választók egy részének zsoldját megemelték ugyan, de az korántsem elég a kormány üdvösségéhez. A kormánypártok eddig is folyamatos kampányban álltak, de most úgy néz ki, az elnök saját szavain lovagolva indult támadásba. Többször is kiállt Cotroceni-vár fokára, és felszólította a szomszéd ellenséges kormánypalota vezérét: mondjon le várkapitányi, jobban mondva kormányfői tisztjéről! Dragnea markotányosnője, Dăncilă már többször is kerek perec kijelentette, hogy esze ágában sincs megadni magát. Iohannis követeként viszont Ludovic Orban (aki tagadja fullajtári és csicskás szerepét) feljelentéseket küldözget saját nevében, állampolgári minőségében a legfelsőbb ügyészségre, mondván, hogy „Dragnea és követői” tönkreteszik az ország hitelét és „több tíz éven át épített hidakat robbantanak fel”. (Még jó, hogy több tíz éven át nem építettünk autópályákat, így azokat kár nem éri). Orbán államtitoksértésért panaszolta be a galád ellenséget, akit hazaárulással is vádol, és szerinte fennáll az elnöki jogkör elbitorlásának gyanúja, mert foglyul akarják ejteni Iohannis kevés játékainak egyikét, a külpolitikát. A kormánypárt rögtön visszavágott, és az elnökre támadt, akit a feljelentés  értelmi szerzőjének tart. Arra céloztak, hogy az egész egy államcsínykísérlet, és a szebeni hatházas Iohannis elnök akar maradni, és saját használatába szeretné venni a Cotroceni-palotát is. Ezután ismét az államfő lendült ellentámadásba, szavaival megvesszőzte a kormányt, mert nem hívták le az európai alapokat, és olyanokat kérdezett, hogy lesz-e pénz év végéig fizetni a béreket és nyugdíjakat, megrémítve az ország zsoldosait és a nyugalomba vonult nyugdíjas vitézeket. Azt a kérdést is a kormánynak szegezte, hogy mi lesz a nyugdíjak második pillérével, amelyet úgy néz ki, fel akarnak számolni. Erre az ellenfél teljes hadereje a szokásos ködösítési hadműveletbe kezdett, és most már senki nem látja a második pillér jövőjét. Sokaknak mégis dereng, hogy némi gondok lehetnek az államkassza körül, s akik közelebb voltak kulcsához, felelőtlenül (f)osztogattak belőle. Most emiatt rémálmaikban már olyan hétfejű sárkányt vizionálnak, melynek fejei: az infláció, kamatláb-emelkedés, külkereskedelmi mérleghiány, eladósodás, leszegényedés. A hős amazon miniszternő, Lia Olguţa Vasilescu biztatásul újabb nyugdíjemelést ígér, de félő, hogy azzal is az történik, mint a fizetésemelésekkel, miközben papíron nő, valójában csökken.
No de az elnök ellenfelei, sőt, egykori szavazói is találnak Iohannison fogást, ha nagyon akarnak. Mert ő is úgy került Cotroceni-palotájának tróntermébe, hogy megígérte: kiegyensúlyozott, közvetítő, kezdeményező, integráló lesz, a jogállamiság szavatolója, aki az állampolgárt helyezi az állam elé (stb.!). Azt is megígérte, hogy Románia a jól végzett munka országává válik.
Vajon következő alkalommal mivel fog majd kampányolni?