Nyilatkozatai, beszédei hallatán általában csak bólogatni tudunk: igaza van, amikor több komolyságot, hozzáértést és főleg tiszta kezeket követel a kormány részéről, amikor kiáll az igazságszolgáltatás függetlensége mellett, abban is, hogy az adóreform felfordította az ország gazdaságát, hogy a béremelésekre és a tervezett nyugdíjemelésekre nincs fedezet, hogy az uniós támogatások lehívása terén gyalázatosan alulteljesít az ország, és nem téved, amikor mindezekért leginkább a szociáldemokratákat hibáztatja.
Bárhogy próbálják kimagyarázni magukat a hatalmon levők, bármennyi őket igazoló adatot és érvet sorakoztatnak fel, a teljesítmény hiányát semmi nem tudja elfedni. Nincs előrelépés sem az infrastrukturális beruházásokban (a legújabb hír az autópályákról az, hogy egy 2016-ra ígért 22 kilométeres szakasz 2018 őszére „elkészülhet” Déva mellett; a 2012-re ígért észak-erdélyi sztráda Marosvásárhely–Brassó szakaszáról már nem is beszélnek), sem a mindennapi nyomorúság felszámolásában (sőt, infláció van, drágulás), sem a betegellátásban (ahol egyre nagyobb az orvos-, műszer- és gyógyszerhiány), sem az oktatásban (kamasz gyermekeink napi nyolc órát gebednek az iskolában, és otthonra is van legalább négyórányi házi feladatuk, aztán szidják őket, hogy nem mozognak), jólétet és gyarapodást szinte csak a magasan levő állami tisztségviselők és üzleti holdudvaruk mutat.
Másképp is lehetne, ha azok a felelős beosztású személyek, akik ezért kapják a fizetésüket, valóban a munkájukat végeznék – de hát nem azért vannak ott, hogy dolgozzanak, hanem hogy a pártvezér utasításait végrehajtsák. És Liviu Dragnea cseppet sem aggódik amiatt, hogy a funkcionális analfabéták országa négy év alatt egyetlen eurónyi uniós támogatást sem hívott le lakosságának képzésére, nem bánja, ha elúszik az a pénz, amelyből fel lehetne építeni az általuk ígért kórházakat, vagy össze lehetne kötni két autópályaszakaszt, öntözést lehetne biztosítani a mezőgazdaságnak, fejleszteni lehetne az idegenforgalmat, meg lehetne állítani a kivándorlást. Egy előrelátó politikus ezekkel a kérdésekkel foglalkozna, hiszen minden jel szerint nehezebb idők jönnek: Európa elöregedése, az agyelszívás, a migráció nekünk is feladja a leckét, és Románia rossz tanuló, lemaradásunk behozhatatlan lesz. Miközben mások készülnek – máris tervezik az EU következő, három év múlva kezdődő hétéves költségvetését –, kormányaink egyik javítási lehetőséget a másik után szalasztják el. És félő, hogy az ezután nyíló pálya már egész más irányba terel majd, mint amerre menni szeretnénk...