A halálos autósbalesetek számát tekintve ezüstérmesek vagyunk Európában az aranyérmes Bulgária után, évi majdnem 3000 áldozattal, akik égi (tej)utakra pályáznak el az autóvezetőknek vagy saját maguknak köszönhetően. Végeredményben ez a szám nem is olyan nagy, ha figyelembe vesszük, hogy évente világszerte 1,3 millió ember távozik ebből az árnyékvilágból közlekedési balesetek miatt.
Ebből alaposan kiveszik részüket a gyalogosok is, akik nem kijelölt vagy megfelelő helyeken kelnek át az úttesten. A balesetek okai közt gyakori a gyorshajtás, pedig a sebességkorlátozással már 1865-ben foglalkozott az angol törvényhozás, amely úgy döntött, hogy lakott területen kívül 6, míg településen belül csak 3 km/órás sebességgel szabad száguldozni. Ennek ellenére már 1869-ben megtörtént az első baleset. Egy gőzhajtású járműről egy kanyarban szerencsétlenül leesett hölgy a kerék alá került, és nem lehetett megmenteni az életét.
A közlekedési balesetekben legtöbbször az autóvezetők ludasok, mert nem az út- és időjárási viszonyoknak megfelelően hajtanak. Sajnos, nekünk közlekedésre alkalmas útjaink nincsenek, az időjárás meg olyan, amilyen. Azt mondják, hogy amíg kevesen tudtak írni, addig kevés író volt, következtetésképp nem lehetett sok rossz. Ahogy (majd)mindenki megtanult betűt vetni, és sokan nekiveselkedtek írni, egyre több a rossz író. Ugyanez áll az autóvezetésre is. Mára már elszaporodtak, mint patkányok a csatornarendszerekben, s emiatt a katasztrofálisan vezetők száma is ugyancsak megnőtt. De míg olvasni nem kötelező, utazni sajnos sokszor muszáj.
Ráadásul, ahogy vannak ép elméjűek, akik bolondnak tettetik magukat, ugyanúgy lehetnek bolondok is, akik okosnak, és ezek mind-mind kapnak jogosítványt, és majd csak a forgalomban mutatják ki foguk fehérjét és öklüket az autóablakon. Így nem csoda, ha gyakran láthatunk olyasmit a tévében, hogy a vezető és utastársai kiugrálnak a járműből, vélt vagy valós indokkal nekiesnek egy másik sofőrnek, s agyba-főbe verik. Az agresszivitás határtalan. 2012-ben Magyarországon egy trabantos, akit leszorított egy kamion az útról, az első piros lámpánál kiugrott papundekli-kocsijából, és egy méterről főbe lőtte. Sokan jogosítvány nélkül ülnek volánhoz, azokról nem is beszélve, akik úgymond „megvásárolták” a jogsijukat. Azok meg, akik szabályszerűen szereztek hajtásit, bizony hamar elfeledik a szabályokat. Mert bár szigorúan tilos alkoholfogyasztás után vezetni, mégis a balesetek tetemes részét így követik el. Kerülhet, aki azt mondja, ha már úgy be van rúgva, hogy saját lábán nem tud hazamenni, akkor ugyebár nem marad más hátra, mint autóba ülni és hazavezetni. Híres teniszcsillagunk, Ilie Năstase a múlt héten egy nap alatt kétszer követett el bűncselekményt: először ittasan vezettet, amiért elvették hajtási engedélyét, másod ízben meg azért büntették, mert jogosítvány nélkül motorozott. Példaképe lehet az illuminált állapotban, több száz lóerős motorokkal száguldozóknak, akik saját erejüket fitogtatják kocsijukkal, két lábbal taposván a gázpedált.
Romániában 2008 és 2015 között 1 690 300 külföldről behozott használt gépkocsit írattak be forgalomba. Az ócskavas-behozatal és általa a fokozódó környezetszennyezés miatt az unió érdekes módon nem háborog. Míg a fiatal kezdő vezetőknek nincs kellő tapasztalatuk, ezért gyakrabban karamboloznak, a régi járgányokról nem lehet azt mondani, hogy nincs elég jártasságuk. Gazdáik nem is kímélik őket, néha úgy száguldoznak vélük, akár egy roncsderbin.
Aztán az is a baj, hogy sok autóvezető mobilfüggő lett (akár a múlt heti tömegkatasztrófa főhőse), amit csakis vezetés közbeni facebookozással lehet csillapítani. Így nem tehet róla, ha szelfizgetve élő egyenesben közvetíti a saját és nyámjai (át)utazását a másvilágra.
Csak ilyennel ne találkozzék szembe autózás közben az ember, ha éppenséggel nem öngyilkosjelölt.