Országos problémává vált a munkaerő hiánya a mezőgazdaságban. Egyre kevesebben vállalnak munkát az agráriumban, vidéken inkább választják a szociális segélyt jövedelmi forrásként. A szociális támogatások rendkívüli léptékben nőttek az elmúlt 25 évben, ez okozza többek között a munkaerő hiányát, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem más ágazatokban is – állapította meg Laurențiu Baciu, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületei Szövetségének elnöke az elmúlt héten a Mezőgazdászok Országos Konferenciáján.
A farmerek hiába ígérnek jó fizetéseket, az emberek nem vállalnak munkát a mezőgazdaságban. Az emberi munkaerő pótlására kénytelenek gépeket vásárolni, és ez hatalmas összegeket emészt fel, sokszor meg sem térül a befektetés. Ilyen körülmények között a valós értéktermelés nem fejlődik, helyben topognak a gazdák, és ehhez a szerény piaci lehetőségek is hozzájárulnak – állítja az elnök. A szociális segélyekről elmondta: vidéki „szakosodássá” vált a segélyek igénylése, sokan felcseperedvén alig várják, hogy azt megkapják. Törvény szerint segélyben részesülhet az, akinek nincs megélhetése, de azt is pontosítja, hogy „ha nincs ahol megkeresse megélhetését”.
A mezőgazdaságban mindig van munka, ez a fél országra érvényes, mégis sokan a szociális segélyekre alapoznak – állapította meg Baciu.
Minden téren hiány mutatkozik a munkaerőpiacon, a mezőgazdaságban ez hatványozottan érvényes – mondta el érdeklődésünkre Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. Gond van a mezőgazdasági munkaerő képzésével is, sem a szülők, sem az ifjúság nem kezelik prioritásként ezt a szakmát, általában a gyengébb képességűek válasszák a mezőgazdasági munkát. Tudatosítani kell, hogy nem az utolsók között van a mezőgazdasági ágazat, és meg lehet élni belőle.
A paraszt megnevezésnek el kell veszítenie pejoratív értelmezését, és értékelt státussá kellene válnia, ahogy az Ausztriával kezdődően van Nyugat felé, ahol a paraszt fontos és megbecsült eleme a társadalomnak – értékelte az igazgató.
A mezőgazdasági munkaerő hiánya leginkább az állattenyésztőket érinti. Egyre kevesebben vállalják az állatgondozást, hiába ígérnek jó fizetéseket az állattulajdonosok.
Nem lehet embert kapni az esztenákra, ha ki is vonul a nyáj a hegyi legelőkre, nem fejik az állományt, mert nincs aki elvégezze a munkát. Elmarad a sajt és orda utáni jövedelem, a gyapjúnak nincs értéke, így egyre több kisgazda mond le a juhtartásról. Ez a fejőstehenek esetében is érvényes, sokan váltanak húsmarhára, mivel a tenyésztéshez kevesebb emberre van szükség. Viszont a húsmarha tartásának hátránya, hogy csak nagyobb időközökben, az állatok értékesítésével jut pénzhez a gazda, így tőkével kell rendelkeznie, hogy a köztes időben fedezni tudja a kiadásokat. Ezzel szemben a tejtermelés havonta pénzt hoz a portára, ebből fizetheti a gazda akár a család napi költségeit is.
A háromszéki általános mezőgazdasági munkaerőhiány tekintetében van kivétel is. Jákó Tibor, a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének alelnöke érdeklődésünkre elmondta: Bodokon nem szembesülnek ilyen problémával, a gazdák folyamatosan számíthatnak saját embereikre. Az ő farmján tíz éve dolgozik egy család, meg van elégedve velük. Hivatalosan alkalmaz két személyt, lakást biztosít számukra, fizeti a villanyfogyasztást, egy-egy sertést is ad a családnak. A fizetésük megmarad, épp élelmet kell vásárolniuk – magyarázta.
A Jákó-farm két pilléren alapszik. Tejelő teheneket, de húsmarhákat is tenyésztenek. A húsmarhánál későn térül meg a pénz. Nagy befektetéssel lehet vemhes üszőt vásárolni, és csak két év múlva van jövedelem utána. A tejelő tehenek minden nap értéket termelnek, a tejpénzből fizeti a húsmarhatartás költségeit is. Az angusok után kapott támogatásból pedig a banki hitelt törleszti, a húsmarhákat ugyanis kölcsönre vásárolta – tudtuk meg az állattenyésztőtől.
