Tudorel Toader egy vasárnapi Facebook-bejegyzésben mutatott rá, az igazságügyi minisztérium 2017 júliusában véglegesítette az ártatlanság vélelméről szóló európai uniós irányelvnek a román jogrendbe történő átültetéséről szóló törvénytervezetet, és tavaly augusztusban a kormány jóvá is hagyta azt. Ezt követően az indítvány a szenátus elé került, amely 2017 decemberében elfogadta, majd továbbította a képviselőházhoz. Az alsóház úgy döntött, sürgősségi eljárással tárgyalja egy különbizottság keretében. A tervezet vitáját azonban leállították, az ellenzék megtámadta az alkotmánybíróságon a bizottság létrehozását – ismertette a tárcavezető. Hasonlóan nyilatkozott Florin Iordache, az igazságügyi törvények módosítására létrehozott parlamenti különleges bizottság szociáldemokrata elnöke is.

Kelemen Hunor szerint „várható volt”, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít ebben az ügyben.

Az RMDSZ elnöke emlékeztetett, a szövetség 2015-ben és 2017-ben is benyújtott egy javaslatot az irányelv elfogadására, de nem kapott támogatást. Úgy vélte: minden ilyen eljárás súlyos, mert azt bizonyítja: Románia három év alatt képtelen volt teljesíteni szerződéses kötelezettségét: hogy átvegyen és saját jogrendjébe iktasson egy irányelvet – nyilatkozta.

Traian Băsescu, a Népi Mozgalom Párt elnöke Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott: az Európai Unió irányelvei kötelezőek Romániára nézve. Dan Barna, a Mentsétek meg Romániát Szövetség vezetője szerint ez az eset is azt bizonyítja, hogy ami Romániában történik, az nem az igazságszolgáltatás reformjáról szól, hanem Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt  elnökének érdekeit szolgálja. Azt mondta: a direktívát napirendre kell tűzni a parlamentben, de „olyan pluszelemek nélkül, amelyek destabilizálják az igazságszolgáltatást”.

Az időhúzás eredménye

Az Európai Bizottság a napokban közölte, hogy kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen, mivel nem ültette át jogrendjébe az említett kötelező jellegű rendelkezést. Az irányelvet a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádlott természetes személyekre kell alkalmazni, attól a pillanattól kezdve, hogy bűncselekmény vagy feltételezett bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket, tehát már az előtt is, hogy valamely tagállam illetékes hatóságai – hivatalos értesítés útján vagy más módon – az érintett tudomására hozták, hogy ő gyanúsított vagy vádlott. A rendelkezést a büntetőeljárás minden szakaszában alkalmazni kell azon határozat jogerőre emelkedéséig, amelyben véglegesen megállapítást nyer, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt vagy sem. Azokra a jogi lépésekre és jogorvoslati lehetőségekre, amelyek az adott határozat jogerőre emelkedését követően állnak rendelkezésre – ideértve az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárásokat –, az irányelv hatálya nem terjed ki.

Az uniós rendelkezés arra is rámutat: „a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a média tájékoztatásakor a hatóságok ne utaljanak a gyanúsítottra vagy a vádlottra bűnösként egészen addig, amíg az említett személy bűnösségét jogszerűen meg nem állapították.

Ez nem érinti azokat a vádhatósági cselekményeket – így például a vádemelést –, amelyek célja a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségének bizonyítása, és nem érinti az olyan igazságügyi vagy más illetékes hatóság által meghozott eljárási természetű előzetes határozatokat sem, amelyek gyanún vagy terhelő bizonyítékokon alapulnak.” A direktíva szerint „az illetékes hatóságoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat bűnösként mutassák a bíróságon vagy a nyilvánosság előtt fizikai kényszerítő intézkedések alkalmazása révén”.