Az érdeklődés kapcsán Márton Árpád rámutatott, gyakorlatilag szinte minden az igazságszolgáltatásban érintett hatóság – a minisztériumtól, a legfelsőbb igazságszolgáltatási tanácson át, egészen a legmagasabb ítélőszékekig, ügyészségekig – nyújtott be módosító javaslatokat, emellett több civil-társadalmi szervezet. Így történhetett meg, hogy míg eredetileg a bizottság négy cikkely módosításáról készült az alkotmánybírósági döntések alapján, végül 83 oldalas jelentést továbbítottak. A képviselő úgy vélte, mivel számtalan javaslatot már a testület elutasított, várhatóan a képviselőház plénuma elé egy legtöbb hatvan-, de könnyen előfordulhat, hogy egy harmincoldalas dokumentum kerül majd megvitatásra és jóváhagyásra.

A javaslattömegből Márton Árpád szerint négy érdemel kiemelt figyelmet, ezek az igazságszolgáltatáshoz való szabad hozzáférés jogára, a tárgyalásokon elhangzottak pontos rögzítésére, az igazságszolgáltatás teljes körű nyilvánosságára, valamint a bírák és ügyészek ügyekhez történő kirendeléséről rendelkeznek.

Az elsőt illetően Márton Árpád elmondta: a jelenlegi előírás értelmében a perek fellebbviteli szakaszában a feleket kötelező módon jogi szakember kell hogy képviselje, illetve csak ő állíthatja össze a szükséges okiratokat. Az alkotmánybírósági döntés értelmében az előírás sérti az igazságszolgáltatáshoz való szabad hozzáférés jogát, hiszen korlátozza, hogy a per bármely szakaszában az érintett önmagát képviselve részt vegyen. A bizottság némi vitát követően a korlátozás feloldása mellett döntött, ezt a változatot fogadta el a természetes személyek esetében. A jogi személyeknél viszont nem bólintottak rá az RMDSZ eltörlési javaslatára, amint azon érvre sem, mely szerint például egy kisebb önkormányzat vagy civil szervezet esetében komoly anyagi megterhelést jelenthet, ha jogtanácsost kell foglalkoztatnia, vagy ügyvédet kell fogadnia.

Hatásaikat tekintve ugyanakkor talán a legfontosabb módosítások a perek teljes nyilvánosságára, az elhangzottak rögzítésére vonatkoznak. Előbbiek eltörölnek egy korábban az eljárás gyorsítása érdekében hozott döntéscsomagot: az úgynevezett tanácstermi (a tárgyalóterem egyfajta előszobája) okirat- és bizonyítékelemzést. Az új rendelkezések értelmében erre többé nem lesz lehetőség, minden a tárgyalóteremben zajlik, a nyilvánosság előtt. Ugyanide tartozik az ítélethirdetés nyilvánossága is, noha ebben a kérdésben – Márton Árpád szerint – egy kissé felemás döntés született: az ítélőszék döntésére bízták, hogy szóban, nyilvánosan hirdeti ki az ítéletet, vagy írásban közli ki azt. Utóbbi kapcsán újabb vita volt az elektronikus kiközlési lehetőségek kapcsán, ezek ugyanis garanciahiányt is hordoznak, ezért bekerült egy olyan javaslat, mely szerint minden perdokumentumhoz egy bizonylat is jár, mely igazolja, hogy az érintett átvette azt.

Ami a per tárgyalásai során elhangzottakat illeti, Márton Árpád szerint több áttörést is hozhatnak az új szabályok, melyek egyebek mellett kötelezővé teszik a teljes hangrögzítést, emellett megszüntetik azt a gyakorlatot, hogy a bíró tollba mondja az éppen elhangzott tanúvallomást, és nem gyorsíró rögzíti azt, illetve végre lehetővé teszi a feleknek, hogy összevethessék az írnok jegyzeteit a hangfelvétellel, és amennyiben komoly eltéréseket tapasztalnak – akár a tanúvallomások tartalmát illetően is –, előbbiek mellőzését kérjék a bírói döntéshozatal során.

Lényeges továbbá, hogy az előírások rögzítik: az eredeti és teljes hangfelvételt kell a felek rendelkezésére bocsátani. Márton Árpád szerint minden igyekezet ellenére néhány részlet, főképp az alkalmazhatóság vonatkozásában nem teljesen tiszta, de remélik, hogy a parlamenti vita során ezeket rendezni tudják. A bizottságban a leggyakrabban felhozott ellenérv az volt, hogy például a nyilvános ítélethirdetésekre, hangrögzítésre, jegyzetek, jegyzőkönyvek ellenőrzésére vonatkozó jogok lassítják az eljárásokat.