Jó érzékkel választott az emlékkonferenciát szervező Kovászna Megyei Tanács a meghívóra idézetet: „Nem bonthatok jelképesen sem zászlót, noha feltételezem, nem is kevesen ezt várnák tőlem. A szalmaláng szítása pedig nem vonz, bármilyen látványos és megigéző legyen a sötétségben. A hamu alatti parázs őrzése az én dolgom, a reménység ébrentartása” – írta Igevár című könyvében Domokos Géza. Mert valóban: ő a hamu alatti parázs volt, különféle megközelítésben így jellemezték őt a tegnap délelőtti konferencia előadói is.
Az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában rendezvénysorozatot azért találta ki a Kovászna Megyei Tanács, hogy a centenárium évében felmutassák: az elmúlt ezer évben milyen értékeket tettünk hozzá szülőföldünkhöz, az elmúlt száz évben milyen értékekkel gyarapítottuk ezt az országot. Domokos Géza élete az ilyen értékekhez tartozik, hiszen nemcsak az erdélyi magyarságot szolgálta, hanem hídember volt a nemzete és a többség, de a más kisebbségek és a románság közt is, ismert és mindenki által elismert egyéniség – mondotta Tamás Sándor, a rendezvényt vendégül látó megyei tanács elnöke.
Novák Csaba Zoltán történész, RMDSZ-szenátor előadásában történelmi kontextusba helyezte Domokos Gézát és nemzedékét. Az 1968-as közigazgatási átszervezés új intézményes lehetőségeket biztosított a romániai magyarság számára, ekkor hozták létre a román televízió magyar adását, és ekkor alakult a Kriterion Könyvkiadó is: a rendszer nyitott a szelepeken, és ez a nemzedék lecsapott a lehetőségre, továbbvíve a második világháború előtti szellemi örökséget.
Aztán az 1970-es évek közepétől a diktatúra bekeményített, és a magyarságnak le kellett számolnia illúzióival. A romániai magyar értelmiség egy része a rendszer további kiszolgálását választotta, legtöbben azonban a csendes félrevonulás útjára léptek. Domokos Géza sajátos szerepet vállalt, a láncra vert kutya példáját követve: megkötve ugyan, de ameddig a lánc elér, mindig marad valamennyi tér, ahol tevékenykedni lehet.
Így vált hálózatemberré, a Kriterionnal pótolva és betöltve azt az űrt, amit az erdélyi magyar intézményi leépülés jelentett – vonta le a következtetést a történész, Domokos Géza jellemzésére szekusdossziéjából egy, az 1980-as évek végén keletkezett beírást választva: nagyon sok kolozsvári értelmiségi vezetőt lát benne, merész és diplomatikus embert, aki bravúrokra képes.
Markó Béla kiemelte, a kommunista rendszerben is voltak tisztességes, kemény emberek, akik a kezükbe adott eszközöket arra használták, hogy a magyar ügyet szolgálják. Ilyen ember volt Domokos Géza, akinek pályája bizonyítja: lehetett tisztességesnek maradni az elmúlt száz esztendőben, a romániai magyarság számára talán legnehezebb időszakban is, lehetett intézményt vezetni, magyar könyvet kiadni azok közt a nehéz körülmények között is, de Domokos Géza pályája azt is bizonyítja, nincs mentség a megalkuvók számára, fogalmazott a Kós Károly Akadémia elnöke. Teljesen természetes volt, hogy 1989 után Domokos Géza alapítójává vált az RMDSZ-nek, mint ahogy az is természetes volt, hogy élére állt a szervezetnek, ő lévén a legalkalmasabb erre, és bár az RMDSZ-t látszólag rövid ideig, csupán három évig vezette, de a legnehezebb időszakban, amikor három nap volt egy esztendő, mondta Markó Béla. Hozzátette, sok vita volt a kezdeti időszakban a szervezetben, a legfőbb dilemma az lévén, milyen utat válasszanak a politizálásban. Végül a radikális lehetőségek helyett a Domokos Géza javasolta elvet választották – mondta az RMDSZ volt elnöke.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Domokos Géza három legfontosabb tevékenységét emelte ki előadásában: méltatta az intézményépítő cselekvési modelljét, aki vállalta kisebbségi sorsban a közösség élére való állás sok kompromisszummal is járó feladatát. Az 1989-ben vállalt közösségi vezetői szerephez megvolt az az intézményvezetői tapasztalata, amivel más nem rendelkezett, és megvolt a kapcsolati tőkéje is hozzá, tehát szükségszerű volt szerepvállalása az RMDSZ élén. Domokos Géza sok mindenhez értett, sokat tudott, csak azt nem: a hatalomért való harcot hogyan kell végigvinni. De felismerte, mikor kell egyet hátralépni, emberi kvalitását bizonyítja az, ahogyan ő képes volt visszalépni a politikai életből, mondta Kelemen Hunor, aki az emlékiratíró Domokos Gézára emlékezve hangsúlyozta, bár nem volt szépíró, de ebben is a legjobb transzilvanista hagyományokat követte.
A legnehezebb időben tudta a legnagyobbat alkotni, állapította meg az RMDSZ jelenlegi vezetője.
A konferencián Domokos Géza Éveim, útjaim, arcaim című emlékiratából részleteket olvasott fel Nemes Levente színművész, a rendezvény Zágonban ért véget, ahol megkoszorúzták Domokos Géza szobrát.
