Sokak szerint akkor lesz jó világ, ha egy teljesen új párt kerül hatalomra, új emberekkel. Akadhatnak olyan naivak, akik ilyen új pártnak képzelik Ponta Pro Románia Pártját, amely nemrég alakult, és eddig jóformán ismeretlen, súlytalan pártocska volt. Sajnos, nem sikerül elég új, fiatal politikust maguk mellé varázsolni, ezért vezetője kénytelen olyanokat is átcsábítani Dragnea kormánypártjából sajátjába, akiknek van némi tapasztalatuk Románia korrupciódzsunge­lében eligazodni. Pártok szűnnek meg, új pártok formálódnak, de a pártkatonák a régiek, csak átalakulnak más színűekké, mint a kaméleon, amely szemeit külön-külön is tudja mozgatni, amit szintén átvesznek a politikusok, hogy közben szét tudjanak nézni, hová állhatnak át, ha netán szakad a párt vagy a kapca. A most hozzá szegődött pártváltó képviselőkkel Ponta még dicsekszik is, mondván, hogy tapasztalt politikusok, volt miniszterek álltak mellé, mert egy kezdő politikai szervezet nem tud tapasztalt politikusok részvétele nélkül hatékonyan tevékenykedni. Ponta is régi motoros, mert még miniszterelnök is volt, de az utcára vonuló nép (a sötét erők) lemondatták kormányát a Colectiv tűzeset után. Sajnos, a választópolgárok ismerhetik a mondást, hogy kutyából nem lesz szalonna, ahogy rossz miniszterből sem lesz jó. De azért az optimisták reménykedhetnek, mert mint Ponta mondta: csapata bátor emberekből fog állni, akiknek gyakorlatuk és eredményeik voltak a 2012–2015-ös kormányzásban, de olyanokból is, akik most határozták el, hogy politizálni állnak. Aztán felháborodott, mert – szerinte – Dragnea a párttársai elcsábítása után „frusztrált huligánként” nyilatkozott meg. Szerencsére a Pro Románia pártvezére ebből rájött, hogy még annál is erősebbek, mint gondolta volna. Most pártja súlyának növelésével nem akar tovább várni, és nem az elkövetkezendő parlamenti választásokon óhajt több képviselőt a törvényhozásba juttatni, hanem villámháborús taktikával, beszer(ve)ző rohamra indult a parlamentben, és az oda készen bejutottak közül csábított el néhány kormánypárti képviselőt saját újsütetű pártjának megerősítése érdekében.
Azt mondta, hogy a vezető kormánypárt egy Titanic, amely a fedélzeten utazóknak fényűző körülményeket biztosítva rohan jéghegynek. A fedélzeten lévők, lehet, luxuskörülmények közt élnek, de – tegyük hozzá – az egyszerű nép, hacsak nem a hajófenéken evez gályarabként, csak másod- vagy harmadosztályon utazik. Ponta szép szirénhangjával egy mentőcsónakba csábítja, és így menti, ami és aki menthető, főleg az arra hajlandóságot mutató legénységet. Viszont Dragnea patkányoknak nevezte azokat, akik elhagyják pártjának hajóját, de közben igyekszik pótolni az árulókat, mert minden matrózkézre szükség van, amikor szavazásra kell emelni a parlamentben. Dragnea azt is ecsetelte, hogy egy-két patkány rágicsál ugyan, de attól még nem dől össze a ház. Az áruló patkányokat pót patkányokkal igyekszik pótolni, akiket szintén el lehet csábítani valahonnan, és rá lehet venni az árulásra. Azok, mihelyt aztán az új gazdához szegődnek, rögtön becsületes matrózzá válnak. Dragnea a Népi Mozgalom Pártjából, a volt hajóskapitány és államelnök Băsescutól próbált új legénységet toborozni maga mellé a tőle elcsángáltak helyett, ami sikerült is neki. Băsescu természetesen szintén árulóknak nevezte pártja addigi hű matrózait. Azt mondta: „Küldtem három talpnyalót Dragneának. Váljon egészségére, vigye haza őket!”. A most Băsescut cserbenhagyók szintén hivatásos pártvándorok, akik előzőleg már megfordultak egy-két pártban, de amikor hozzá mentek talpat nyalni, hősöknek tekintette őket. Míg Iliescu azt mondta magáról, hogy szegény, de becsületes, Băsescu azt mondta, hogy pártja szegényebb lett, de tisztább. Egészen tiszta akkor lehet, amikor – mint ígérte – ő is visszavonul.