Kuti János
A magyarok állandóan panaszolják, hogy kisebbségi ügyekben nincs párbeszéd. Legutóbb azt is kifogásolták, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusán 47 ország képviselője vett részt, de a román fél tüntetőleg távol maradt.
Pedig tiszta felesleges volt egy ilyen, az anyanyelvhasználatról szóló tanácskozást összetrombitálni ide, Romániába, amikor csak a többi 47 országban vannak az anyanyelvhasználattal gondok, nálunk egyáltalán nincsenek, amiképp nem léteznek egyéb kisebbségi problémák sem.
A szervezőknek végül is nincs miért háborogniuk, mert szerencsére, ha hívatlanul is, de bátran megjelent a bálványosi kongresszuson két román, a hivatásos fajvédő és feljelentő Dan Tanasă, aki – ahol csak magyar feliratot vagy székely zászlót lát – odasújt minden székelyföldi polgármesternek és megyeitanács-elnöknek, valamint a nagy honvédő, Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Pártból kiebrudalt EP-képviselő. És ők igenis intenzív párbeszédet folytattak a szervezőkkel, igaz, kissé emelt hangon és ideges hangulatban. A kitört háborúskodást, amelyben szóbombák robbantak csupán, egy diplomáciai manővernek kell tekinteni, hisz Carl von Clausewitz (1780–1831) porosz katona és katonai teoretikus óta tudjuk, hogy a háború a politika (vagy a diplomácia) folytatása, más eszközökkel.
Az eszmecserét folytatni akaró két jóakaró és a szervezők eszméinek ütköztetése végül is sikeresen lezajlott. Tanasă és Ivan a kongresszuson a Romániáról terjesztett hazugságok megcáfolására vitt magával 150 vagy 200 (maguk sem tudták pontosan, hány) kiadványt, amelyekkel – akárcsak akciójukkal – semlegesíteni óhajtották a „magyar félirredenta félretájékoztató propagandát”. „Tolvaj szervezőket” kiáltva kihívták a rendőrséget is. Ezek után a résztvevők – valószínű, ijedtükben – szívükhöz (vagy zsebükhöz) kaptak, mert megtudták, micsoda tolvaj népség lakik Székelyföldön. Végül aztán lenyugodtak a kedélyek, mert a két vitéz azzal nyugtatta magát, hogy kiadványaiknak olyan sikere volt, hogy azokat percek alatt szétkapkodták, és a 47 ország képviselője előtt lelepleződtek a szervezők alantas szándékai.
Ugyancsak folyt párbeszéd a múlt keddi szenátusi ülésen is, amelyen igen (pár)beszédesen elutasították a Kulcsár-Terza József által előterjesztett autonómiatervezetet. A lefolytatott diskurzusból leszűrhető volt, hogy a magyarok rosszkor, pontosan most, az egyesülés centenáriumának évében provokálják a románokat. A Népi Mozgalom Pártjának Kovászna megyei képviselője agyrémnek nevezte a statútumot, és megköszönte szenátortársainak, hogy „megvédték Románia területi egységét, és elhárították kilyukasztásának veszélyét”, vagyis szüzességének elvételét.
Az autonómiáról az államelnök, Iohannis is megmondta, hogy az a társadalmi béke helyett békétlenséget eredményezne. Ha nem kezdeményeznék, akkor mennyei béke borulna a tájra. A párbeszéd híve Tőkés László is, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki Iohannis megválasztásának egyik fő szószólója volt. Most gondolta, hogy ideje kérni valamit az elnöktől akkori támogatása fejében, és ezért Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével írtak neki egy levelet. Mint kiderült, Iohannis sem zárkózik el a dialógustól, csak most éppen a társadalmi béke(harc) frontján hadakozik a korrupcióellenes főügyésznő leváltásának megakadályozásáért. Mivel nem fecsérelheti drága idejét válaszadással, egyik tanácsosa vállalta fel a párbeszélgetést, és tolmácsolta Iohannis magasból jövő angyali üzenetét. Eszerint az elnök fontosnak tarja a román–magyar viszonyt, ezért is látogatott el HarKovba. Azt üzeni, hogy a magyarok ne foglalkozzanak állandóan a múlttal. Spongyát rá, csak a jövővel törődjenek! Az előző elnökválasztáson nagy sikert aratott, és bizonyára arra gondol, hogy az itt élők ismét rá szavaznak. Izsák Balázs különben megmondta, hogy a háromszor visszautasított statútumot negyedszer is benyújtják. Ha a parlament tagja lenne, ő bizonyosan minden reggel beterjesztené.
