–  Hogy lesz valakiből mérleges?
Rátz András:  Az autóvillamossági gyárban dolgoztam mint matricakészítő, de egy krónikus szemfertőzés miatt munkahelyet kellett váltanom a nyolcvanas évek elején. Az akkori IGO-nál a metrológia műhelyben indítottam a mérlegjavítást, nemcsak a vállalat saját felszereléseit, hanem az egész megyében javítottuk a mérlegeket. Innen léptem a vállalkozás útjára 1991-ben, elsősorban ipari mérlegeket javítunk és forgalmazunk. Most már nyugdíjasként, de továbbra is tulajdonosként dolgozom, mindent, amit kell, igaz, a két fiam – az egyik elektromechanikát a másik közgazdaságit végzett – viszi immár az üzlet javát.

Családi vállalkozás lesz

– Milyen számítással indult a cég?

R. A.: Még ’91-ben hívtak Magyarországra, munkahelyet, lakást ígértek, de akkor már megvolt a három gyermek – a lányom angoltanár –, és én azt mondtam, hogy itthon kell biztosítani a megélhetést, hogy saját magam ura legyek. Az első években kizárólag mérlegek szervizelésével foglalkoztam, amikor a fiúk már bekapcsolódtak, akkor a forgalmazást is bevállaltuk. Viszonteladóként kezdtük, de hamar kiderült, hogy az nem járható út, jobb, ha mi hozzuk be a felszereléseket. Kezdetben egy dél-koreai céggel próbálkoztunk, aztán a hódmezővásárhelyi mérleggyárral, onnan közúti hídmérlegeket szállítottunk. Aztán megkeresett egy török cég, két bukaresti céget és minket látogattak meg, azóta mi vagyunk a kizárólagos forgalmazói Romániában. Na meg ellátjuk a szervizszolgáltatást is.

Nem egyszer használatos mérlegek

– Mi a jellemző erre a piacra, egyáltalán ki vásárol ma mérleget?

Rátz Szilárd: Most éppen növekvőben a piac, meglepően sokan keresik a mérlegeket, főleg az ipari mérlegeket, illetve a gépsorokba beépíthető automatizált mérlegeket.

R. A.: Kizárólag hitelesített, minőségi mérlegeket forgalmazunk. Amit konyhai használatra a nagy üzletekben lehet venni, olcsók, de nem lehet javítani, amolyan egyszer használatos kategóriába tartoznak.

R. Sz.: Az utóbbi időben főként az ipari mérlegek forgalmazására álltunk rá, kevésbé szállítunk kis üzleteknek. Ezek komplex felszerelések, például vágóhidak, húsfeldolgozók használják. Régen egy mérleg arra volt jó, hogy megmérték rajta a mennyiséget, ma már az adatgyűjtésen a hangsúly. Vagyis nemcsak méri, hanem az adatok alapján kiszámolja, hogy például egy vágóhídon mennyi nyersanyag származik egy élő állatból. Így kiküszöbölhető a lopás, de a visszakövethetőségi elvárásoknak is meg lehet felelni. A legnagyobb kliensünk például napi száz tonna pulykát vág. Ott nem lehet külön-külön mérni, hanem automatizált folyamat zajlik: bejön a megrendelés, a program megmondja, hogy melyik farmról, hány állatot kell levágni, melyik állományból. Begyűjtik a szükséges mennyiséget, a vágóhídon megmérik, levágják, a megfelelő technológiai folyamaton átmegy a mennyiség. Minden szakaszban mérnek, és az adatokat elmentik. A mérlegek segítségével minden munkafolyamat után származó termék és melléktermék pontosan mérhető, ráadásul össze is hasonlítja a standard mennyiségekkel. Ez egyben ellenőrzés is, hiszen az eltérés nem igazán haladhatja meg a tíz százalékot. A vonal végén a csomagolt terméket is méri a rendszer, készletezi, lehet szállítani.

– Vagyis csomagolt élelmiszert ipari mérleg nélkül nem lehet gyártani.

R. SZ.: Így igaz, és nem csak élelmiszert, bármilyen csomagolt áru előállítására, forgalmazására szükség van az ipari mérlegre.

– Van-e konkurencia?

R. Sz.: Van, de szükség is van rá. Itt, Szentgyörgyön csak viszonteladók vannak, legközelebb Brassóban van még olyan cég, amely importál is.

R. A.: Erősségünk, hogy mi a forgalmazott mérlegek garanciális szervizelését is vállaljuk.

Szakmai kihívások

– Mi a vonzó ebben a szakmában?

R. Sz.: Bármennyire is specializált piac, érdekes kihívások vannak. Hiszen valójában ipari automatizálásról beszélünk. Például most volt egy rendelésünk egy csomagoló-címkéző-nyilvántartó és természetesen mérő gépsor összeállítására. Egy ilyen vonal immár nem csupán mérleg, szükséges igény szerint mind a hard, mind a soft részt testre szabni. Ez utóbbi tekintetében egy gyergyószentmiklósi céggel működünk együtt. Ahhoz, hogy egy ilyen rendelést kielégítsünk, ismerni kell a technológiai folyamatot is. Persze nagyjából megvannak azok a szakterületek, amelyeknek már ismerjük a technológiai folyamatait. Akármi megvalósítható, de nem mindegy, hogy mennyibe kerül.

– Folyamatos a cég fejlődése?

R. A.: Ma már igen, voltak persze nehezebb időszakok. Öt alkalmazottal dolgozunk, most egy csapatunk éppen egy szebeni mechanikus hídmérleget alakít át elektronikussá. Ezek persze a különleges megrendelések, ez az én szakterületem.

– Eleve eldöntetett, hogy a stafétabotot átveszik a fiatalok?

R. A.: Nem, Szilárd is máshol dolgozott eleinte, de amikor átalakult a tevékenységünk, beindult az import, akkor már ő is bekapcsolódott.

– Van tehát bőven fejlődési lehetőség, a piac bővül. Mi hiányzik?

R. Sz.: A megfelelő munkaerő, nincs se szakember, se szakmunkás. Szerettünk volna néhány uniós pályázatot beadni, de mindenhol a munkahelyteremtés az egyik legfontosabb feltétel. Márpedig nincs potenciális humán erőforrás. Ide jutottunk....

R. A.: Azt is megpróbáltam, hogy fiataloknak szakmát tanítsak. Valahogy nincs elég kitartás, könnyebb elmenni külföldre dolgozni. Én igazából azt akartam elérni, hogy a fiaim ne azt az utat válasszák, amikor itthon is meg lehet élni.

– Milyen bővítésekben, fejlesztésekben gondolkodnak?

R. Sz.: A forgalom bővítése, a minél különlegesebb megrendelések kielégítése számunkra a fejlesztés útja. De nem akarunk föltétlen nagy lépésekkel haladni. Szándékunkban állt egy kis mérleggyárat építeni, de nem érdemes, olcsóbban megkapjuk a kész vagy a félkész terméket, mintha drága nyersanyagból dolgoznánk. Egy nagy gyárnál már működik az egész folyamat, kiépítették a beszállítórendszert, azzal nem tudunk versenyezni. Inkább a testre szabott megoldásokra koncentrálunk.