Rejtélyes falunak is nevezhetnénk Zalánt, mert rejtély jócskán maradt itt a mai időkre is. Elsőként a település neve – vagy miért Pincevár az a hely, ahol várnak nyomára nem talált a régész? Mi azonban nem oknyomozó településtörténetbe fokoztunk bele, hanem a mai olvasó számára fontosabb kérdésekbe: hogy apadó lélekszámú falu-e Zalán, hogy mi fékezi annyira fejlesztésének ütemét, mi ott jelenleg a hírerejű újdonság?
A látható bizonyítéknál maradva
„Őshangzatú” személynévtől származtatja a falu nevét a hagyomány – írta róla Orbán Balázs, de „nincsenek okmányok, melyekből régiségét okadatoltan be tudnók bizonyítani, de ott van egy kőokmánya, mely még nagyobb biztossággal bizonyítja régi keletkezését, és ez dombtetőn szépen fekvő temploma.” Gyülekezete büszke templomára, jövő évre tervezi fennállásának 700 éves ünnepét. Tény, hogy neve már 1332-ben szerepel a pápai tizedjegyzékben, templomos hely volt, és papját Miklósnak hívták. Az 1567-es összeíráskor 17 család élt a faluban, falutörvényük egyike a legrégebbieknek.
Azt, hogy az 1968-as visszamegyésítéskor Bodok községhez csatolva elvesztette mindenkori önálló kormányzatát, nem nagyon sajnálják a helybeliek: „Elszoktunk mi már a nagy dolgok kivitelezésétől – hangoztatták a tavaszi nagytakarítást végzők, jó nekünk a bodoki községvezetés gondoskodása, könnyebb kérni, mint tenni!”
A látható bizonyíték tárgykörénél maradva kerestük meg Szász Istvánt, az ötszáz református lelket kevéssel meghaladó gyülekezet lelkipásztorát, akitől az A-besorolású műemlék templom jövő évi kerek évfordulójának ünnepe felől értesültünk, s aki beszámolt a beiktatása óta eltelt alig néhány esztendő eredményeiről.
Szász István
Majdnem teljesen az egyházközség önerejéből befejezték a papi lakás telkén levő gyülekezeti ház belső felújítását, bővítését és korszerűsítését. Hasznos volt a hívek kalákája – emelte ki –, és eredményes az e célra szervezett gyűjtés. A ház külső arculatán szeretnének az elkövetkezőkben még alakítani, hogy illeszkedjék a településközpont templom, iskola és a közeli ravatalozó alakította faluképébe. Ezt követné aztán a szintén tájba illő kerítés megépítése.
Valóságos emlékhellyé alakult az elmúlt évtizedek alatt a templom cinterme, rendezése az egyre terjeszkedő fás-sövényes gazos részek miatt halaszthatatlan. Megkezdenénk a templomépület hosszabb távra nyúló tatarozását, amelyhez pályázni is szeretnének. Soron van a gyülekezeti élet rendezvényekkel való élénkítése, a nőszövetségi rendezvények állandósítása, és hogy valamilyen különleges nyári közös programban is részt vehessenek, autóbuszos kirándulást szerveznek a Balaton menti Balatonfenyvesre, a református egyházmegyei táborba töltenének el néhány napot – sorolja Szász István.
Dávid József unokái
Zalánban maroknyi a gyermeksereg, de ők jelen vannak a vallásos ünnepeken, és a szüneten hangoskodók azt is meg tudták mondani, hogy ki volt iskolájuk névadója. A pedagógusok segítségével ápolják az egykori atléta, Dávid József (1900–1989) emlékét, aki sepsiszentgyörgyi mikós diákként az 1928-as amszterdami olimpián képviselte Háromszéket mint súlylökő és diszkoszvető. Sírjára halottak napján az iskolások visznek virágot.
– Élő iskola vagyunk – mondta Ferencz Csilla Júlia tanítónő –, ugyan nem növekvő, de nem is csökkenő lélekszámmal, mert négy tanulónk lép ötödik osztályba, és négy óvodás pótolja majd az előkészítő osztály leendő létszámát.
Nagyon várják gyerekeink a vakációt, az évzáró ünnepséget június 14-ére rögzítettük, a kultúrotthonban tartjuk. Kirándulást is szervezünk, az anyagiak hiányában nagyon messzire nem tudunk utazni, de itt van a szomszédos Oltszemen a kezelő- és üdülőközpont, amelyet a bodoki önkormányzat működtet, és ahol fürdési és szórakozási lehetőséget kínálnak számukra. A rossz idő miatt halasztottuk az iskola másként rendezvényünket, ezt most pótoljuk, a napokban közös találkozót-tokányolást szervezünk a gyerekek szüleivel. Iskolánk reményekkel tekint a nyár és az elkövetkező idő elé, ugyanis a bodoki községvezetés ígérete szerint rendezni fogják az iskola előterét, új kerítéssel veszik körül, székely kapu épül, és játszóterünk is lesz.
Tavaszutó Vasséknál
A helybeli Vass Panzió udvarán is népes gyereksereggel találkoztunk, akik lovas-szekeres kiránduláson ismerkedtek a faluval és annak közvetlen környékével.
– A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen-líceum huszonkét negyedik osztályos tanulójával töltünk itt felejthetetlen három napot – tájékoztatott Szabó Gizella tanítónő. – A környezettudatos nevelést tartom nagyon fontosnak – folytatta –, ilyen jellegű tevékenységeket választunk minden esztendőben, és ebben kaptunk szakmai segítséget a Vica Minor Egyesülettől. Érkezésünk után Para Zoltán környezetbiológus segítségével a Natura 2000-es terület pillangóinak és rovarjainak védelmével-sajátosságaival ismerkedtünk, de volt más jellegű program is, tanulóim részt vettek igazi pityókás kenyér sütésén, megismerkedtek a zöldségeskertek terményeivel, a falu élő és helyben tenyésztett házi állatvilágával, azok hasznával, gondozásával.
Azt már lapunkban is ismertettük olvasóinkkal, hogy ki volt a Zalánban élő néhai Vass István, de hogy rokoni szálak révén az ő nevét viseli az itt működő panzió és nyári tábor, csak most tudtuk meg, miképpen azt is, hogy a névadó Para Zoltán panziótulajdonos szépapja volt, akinek egykori romos telkét a család saját életterévé változtatta.
Az eléggé elfelejtett Vass István (1816–1900) földbirtokos, negyvennyolcas százados végigharcolta a szabadságharcot, letöltött három évi nehéz börtönbüntetést. Életéről Maurer I. Gyula közölt részletes tanulmányt a Honismeret 2003/6. számában.
„A zaláni cinteremtől, az úgynevezett várkerttől mintegy félszáz méterre volt a mai napig Kóter-kert néven ismert telke, amelyet családi sírhelyként használtak. A zaláni Vass-porta egy kisebb méretű jellegzetes udvarház volt, a kommunista hatalom végére erősen megviselt, mondhatni romos állapotba jutott. Megmentéséhez nem sok reményt lehetett fűzni. A Vass-sírokat „osztályharcos” felelőtlenek ledöntötték. Rendbetételüket a leszármazottak és a falu a millenniumi évre, 2000-re időzítette. Ennek keretében Vass István síremléke a sírhely megjelölésével a várkertbe került át egy községi 1848-as emlékhely kialakítása céljából. Erre kétségtelenül alkalmas, hiszen a levéltári adatokból kitűnik, hogy Zalánnak a szabadságharchoz való amúgy is gazdag hozzájárulásában ő szerezte a legtöbb érdemet. Méltó arra, hogy a község népe büszke legyen rá, és elfogadja tőle a nemzettudat fenntartásához és a szabadságeszméhez való ragaszkodáshoz felajánlott, síron túli szolgálatát.”
Arra kértük Para Zoltán tulajdonos-működtetőt, hogy beszéljen vállalkozásáról, amely része a falusi turizmusnak, de az interaktív honismeretnek, és lám, a környezet- és természetvédelemnek is.
– Hány éve működik ez a vállalkozás? – kérdeztük.
– Két és fél éve – jött a felelet –, de egyelőre csak szezonálisan, mert most a bejáratás időszakában vagyunk. Nem tudtuk még sínre tenni minden rekreációs elképzelésünket, amíg a panzió környékét teljesen kialakítjuk, addig családi lakásunk udvarát-kertjét is használjuk.
A gyerektáboroztatásról az első tapasztalatokat most a mikeses csoporttal szerezzük, de felnőtt csoportokat is fogadunk, egyelőre tizenkét személyt tudunk elszállásolni (6 szoba 12 ággyal), gyerekággyal, pótággyal 18 személyre tudjuk növelni a 3 margarétás fokozattal rendelkező helyek számát.
Telkemen a vidéki életformához kötődő szolgáltatásokat kínálok az ide érkező családoknak, amelybe beletartozik – ha igény van – egy helytörténeti adatokkal teletűzdelt településbemutató és minden, amit egy környezetmérnök be tud mutatni egy ilyen vidéken. Sajnos szépapám romossá lett kúriáját már nem lehetett megmenteni, de emlékére hamarosan berendezünk egy, a nevét viselő emlékszobát.
– Miről szól a hely gasztronómiája?
– Agropanzió vagyunk, a helyben termelt, termesztett nyersanyagokból, állati termékekből feleségemmel készítjük és szolgáljuk fel a bioételféleségeket. Ha a vendég igényli, használhatja teljes felszereléssel rendelkező korszerű konyhánkat, ahol a mi nyersanyagainkból ő maga is elkészítheti kívánt ételféleségeit.
Aggályairól szólt a polgármester
– Tavaly decemberben aláírtuk a fejlesztési szerződéseket a minisztériumban, ám még most sem tartunk ott, hogy el lehessen kezdeni legalább azt a munkálatot, amelyet versenytárgyalás nélkül, ajánlattal ki tudunk hirdetni. A zaláni sutai híd és támfal felújításához még most, hét hónap eltelte után sem kaphattam kézhez az építkezési engedélyeket, mit szóljak akkor azokról a munkálatokról, amelyekre versenytárgyalást kell hirdetnünk – panaszolta Fodor István polgármester, aki egy kérést és egy figyelmeztetést is megfogalmaz: „Kérem a lakosságot, hogy nyírja le a kapuja előtt a füvet, és aki mezőgazdasági gépeit a kapu/kapuk előtt tartja-tárolja, azt egy hét múlva 150–300 lejre büntetjük”.
