Ekkor figyelt fel egy apróhirdetésre. Fel is hívta a telefonszámot. Szűk egy órán belül meg is jelent a vállalkozó, felmérte a tennivalókat, és aznap délutánra, de legkésőbb a következő nap reggelére ígérte, hogy érkeznek az újrafedéshez szükséges, előkészített lemezekkel, és még aznap végeznek is a munkálatokkal. Az árat nem tudta megmondani, mert az majd csak azután tudja eldönteni, amikor felbontják a problémás részt. Végül többszöri unszolásra annyit megmondott, hogy 120 lej egy méter, és ebben benne van a munkadíj is. De a végén pontosan el fogunk számolni, ígérte. Nem volt éppen olcsó az ajánlat, de ismerősöm az eddigiek után úgy gondolta, hogy ennyi még belefér.
A következő nap reggel meg is jelentek egy Maros megyei rendszámú kocsival, a szükséges anyagokkal, szerszámokkal és munkásokkal. A háztulajdonos megkérte egy ismerősét, hogy tartaná szemmel a munkálatokat, mert nem nagyon bízott a vállalkozóban. Kiderült, hogy nem volt rossz döntés: a felügyelő többszöri közbeszólásával sikerült elvégezni a vállalt feladatot. A javítás előrehaladtával a vállalkozó anyagvásárlás céljából pénzt kért, az előzőleg saccolt árnak közel tízszeresét kitevő hozzávetőleges árat. Szerencsére nem volt több készpénz a háznál, így ismerősöm a kért összeg­nek csak egy részét adta át. Ekkor hívott elkeseredetten, hogy most mitévő legyen. Hát elmentem alkudozni.
Kezdődött az elszámolással. Munkálat, mennyiség szorozva egységár, újabb munkálat, mennyiség szorozva egységár, és így tovább. Összeadva sokkoló végeredmény jött ki. Itt alkudozásról már szó sem lehetett, ugyanis már az átadott előleg is messze meghaladta a teljes beavatkozás értékét. Alkudozás helyett kénytelenek voltunk hosszan tartó, minősítésekkel, burkolt fenyegetésekkel tarkított vitának kitenni magunkat. Valahogy mégis vége lett, és eltakarodtak, azzal a megjegyzéssel, hogy őket aztán többé ne hívjuk. Hát ebben az egyben biztosak lehetnek.
Szakács Béla,
Sepsiszentgyörgy