A Washington – amely ezt megelőzően egyszer, még 1998-ban volt fináléban, akkor összesítésben 4–0-ra kikapott a Detroit Red Wingstől – nem változtatott az összeállításon, azonban a Vegas két helyen is: Ryan Reaves és Ryan Carpenter kikerült a csapatból, érkezett William Carrier és David Perron.
Az NHL-ben 1939 óta rendezik a döntőt négy győzelemig. Ezt megelőzően 33-szor fordult elő, hogy 3–1-re vezetett az egyik csapat, ebből 32-szer nem sikerült fordítani. Kivétel 1942-ben a Toronto Maple Leafs, amely úgy ünnepelt Stanley Kupa-győzelmet, hogy a Detroit már 3–0-ra is vezetett. A Golden Knights abban bízhatott, hogy első idényében a hazai találkozói nyolcvan százalékát megnyerte. A Vegas a rájátszásban 10-szer vezetett kétharmad alatt, és eddig mindig nyert, ráadásul az egész szezonban nem volt sorozatban négy veresége. Mindkét sorozat a legrosszabbkor szakadt meg. A Golden Knights így is minden dicséretet megérdemel, hiszen újonc klub még sohasem ért el ennél nagyobb sikert. A rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófea az orosz Alekszandr Ovecskin tulajdonába került, a csatár 15 góljával a legeredményesebb volt a playoffban.