A könyvbemutatót szerdán délután a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház tanácstermében tartották, a szerzőt – akit inkább újságíróként, riportkötetek és helytörténeti munkák szerzőjeként ismer a helyi közönség – Kovács István unitárius lelkész mutatta be röviden az egybegyűlteknek, majd ő maga olvasott fel verseiből, és vallott életéről, munkásságáról, nem titkolva társadalmi érzékenységét.
A kötet két részből áll, a szerző legújabb költeményei mellett helyet kapott benne az 1978–79-ben írott versekből álló Fekete óda című sorozat is, amely kiadásának megkésettsége okán a szerző elmondta, hogy annak idején három befutott írónak is megmutatta verseit, de azok mégsem jelenhettek meg egyik korabeli irodalmi lapban sem. Egyedül Székely János javasolt közülük közlésre három kiválasztott írást a főszerkesztőjének (az erről szóló válaszlevél fotokópiája a kötetben is látható), de az jobbnak látta elkerülni azok megjelentetésének kockázatát. Ma már szent ártatlanságnak, vagy éppenséggel naivságnak tűnik, hogy a fiatal költő házalni mert ezekkel a versekkel, amelyek kiadása akkoriban fel­ért volna egy önfeljelentéssel. És mégis ezeknek köszönheti B. Kovács András, hogy elindulhatott a riporteri pályán, mert Bodor Pál elolvasásuk után ajánlott neki állást az RTV Magyar Adásának szerkesztőségében.
A régi és új versek felolvasásai között mesélt még ezek megírásának körülményeiről, bizonyos erdélyi és magyarországi irodalmi folyóiratokról, a falusi élet szépségeiről és nehéz­ségeiről, majd a hitről és egyházról is, bevallván, hogy neki csupán racionális meggondolásból van szüksége a vallásra. A szerző lapunknak elmondta, azért Kolozsvári András a költői álneve, mert a Kovács András (Ferenc) név az erdélyi magyar lírában már foglalt, és nem akarta kitenni magát annak, hogy áthallásos legyen ez a jelentkezés. „Új műfaj-új név – gondoltam magamban, de ez sem bizonyult túl jó ötletnek, mert rögtön azt kezdték kutatni az emberek, hogy vajon miért bujkálok” – tette hozzá.