Persze a szervezők váltig tagadják, hogy kötelező lett volna Bukarestbe utazniuk a résztvevőknek, vagy azért valami juttatásban részesültek volna, de hát ingyen Krisztus koporsóját sem őrizték. Az elmúlt majdnem harminc év alatt, a szak- és más szervezetek, egyletek és gittegyletek, akiknek állandóan tüntethetnékjük volt, rengeteg megmozdulást szerveztek. Állandóan zajlottak különféle demonstrációk, tüntetések és ellentüntetések. Többek közt sikeresen harcolt – mint japán katona a dzsungelben harminc évig a II. világháború után – saját jogaiért sok hivatásos forradalmár, akik olyan városokban nyerték el a forradalom hőse címet, ahol nem is volt forradalom. Aztán a szakszervezetek vittek utcára állami alkalmazottakat, köztisztviselőket, főleg fizetésemelések  céljából, amíg jó néhány bizalmi szépen megtollasodott, és többeket közülük is elvittek üdülni valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe. Óriási igény van különféle tiltakozások kinyilvánítására, ezért a hivatásos forradalmárok mintájára lehetne munkát biztosítani profi tüntetőknek is. Nekik állandó lakhelyt biztosítanának Bukarestben, mindig készenlétben állnának havi fix fizetésért, és mikor kell, kezükbe adnának néhány táblát, szájukba néhány jelszót, és már küzdenének is azokért, akik fizetnek nekik. Nem kerülne pénzbe Bukarestbe szállításuk, nem lenne kiesés a munkából. Az orvosok gyógyítanának, a tanárok tanítanának, a tisztviselők fogadnák az ügyfeleket, és a profik érdekükben felvonulnának. Mindenki jobban járna, mert maholnap minden második nap hivatalos ünnep, a többi napokon meg a dolgozók sztrájkolnak. (Már akik tehetik.) És ha hivatásosokat alkalmaznak, akkor ők követelőznek azok nevében is, akiket, ha netán utcára találnak vonulni például magasabb fizetésért, a tulaj másnap két lábbal rúg ki. El tudom képzelni a hivatásos tüntetőket együtt: fele a kormány mellett, másik fele ellene tüntet.
Különben én már beszéltem olyannal, aki civilben őr volt, de szabad napján tüntetni ment az egészségügyiek égisze alatt, nem tudván, hogy tulajdonképpen miért is, csak azt, hogy a teljes ellátás mellett mennyi pénzt kap, ha elmegy Bukarestbe. Bár a tömegek néha szervezetlenül – úgymond spontán módon – is tudnak tiltakozni, miként tavaly télen az igazságügyi törvények módosítása ellen, mégis legjobb kordában tartani őket, és megszervezni mozgatásukat. Ilyen volt például a hatalompárti bányászjárás is, amikor 20 ezer bányászt szállítottak Bukarestbe, hogy árvácskát ültessenek az Egyetem térre, az ott tüntetők helyére.
Most vasárnap a kormánypártok szerveztek egy hatalmas tüntetést Bukarestben a párhuzamos állam ellen, a demokráciáért, a jogállamért, amelyen 130 ezer ember vett részt. Lett volna ellentüntető is, de őket lebeszélték akciójukról, nehogy hajba kapjanak. A kormány által összetrombitáltaknak ki volt adva, hogy mindenki fehér felsőben legyen. A fehér színnel a kormánypártok tisztaságára és tisztakezűségére céloztak, de egy szociáldemokrata képviselő azt mondta, hogy azzal a fehérgallérosokra utalnak, akik mindig a tisztaságot jelképezik. Nekem történetesen a fehérgalléros bűnözők jutottak eszembe, azokat nevezik így, akik hatalom-közelben lopnak. Aztán a fővezér Dragnea megmondta: tisztaságot akar, el akarja takarítani az útból a patkányokat, célozva Kövesire, Iohannisra, a szekusokra, a DNA-ra és Orbanra. És akkor a börtönben ülő ártatlan báránykák majd szabadon legelészhetnek a szabad levegőn az ország el nem lopott legelőin.
Mert nálunk nincsenek is korruptak, csak az unió állítja, hogy ilyen szempontból Románia az elsők között áll Európában.