Farcádi Botond
A tűzzel játszanak a politikai ellenfelekből egymás esküdt ellenségeivé vált vezetők Romániában: a megszokottnak számító pártcsatározások helyett az állam legfontosabb intézményeit vonták be a minden eddiginél élesebbé vált küzdelembe. Immár nem jobb- és baloldal versengéséről, szociáldemokraták és liberálisok konfliktusáról, Dragnea és Iohannis párharcáról, esetleg „paloták közötti háborúról” beszélhetünk, hanem csatatérré vált az egész ország, szinte minden intézmény érintett, miközben a társadalom egyre megosztottabbá válik.
A kormány és a parlamentben többséget alkotó pártok az igazságszolgáltatás feletti uralom megszerzése érdekében indítottak hadjáratot, az elnöki hivatal az ellenzékkel, az ügyészséggel és a titkosszolgálatokkal egy táborba sodródva igyekszik ezt megakadályozni. Ez a leegyszerűsített értelmezés, a régóta folyó iszapbirkózás során azonban sok olyan információ napvilágot látott, amely árnyalja ezt az amerikai filmekre emlékeztető, a jó és a rossz archetipikus szembenállásáról szóló képet. Mert bármennyire is undorítónak és aljasnak tartjuk Dragneáék börtöntől való menekülésért folyó kétségbeesett harcát, azért azonosulni azzal a rendszerrel sem tudunk, amelyben büntetlenül és felelősségre vonás nélkül milliókat hallgatnak le, a hírszerző szolgálat pedig titkos megállapodások alapján közösen dolgozik az ügyészséggel a korrupcióellenes harc ürügyén.
Az igazán aggasztó azonban az, hogy a szokványos politikai csatározások hevességét messze meghaladó háború során a felek olyan lépésektől sem riadnak vissza, amelyek nemcsak a sportszerűség kereteit lépik túl, de azt a többé-kevésbé demokratikus berendezkedést is veszélyeztetik, amely nagy nehezen kialakult Romániában 1989 után. Dragneáék részéről ilyen húzás volt például az a tavaly kudarcba fulladt kezdeményezés, hogy vita nélkül, éjszaka, sürgősségi kormányrendelettel módosítsák az igazságügyi törvényeket – lépésük olyan óriási közfelháborodást váltott ki, hogy végül visszakozniuk kellett. Legalábbis szokatlannak nevezhető ugyanakkor Tudorel Toader igazságügyi miniszter kezdeményezése is Laura Codruţa Kövesi leváltására – igaz, a korrupcióellenes főügyész sem sietett betartani a sportszerűség szabályait, következetesen visszautasítva parlamenti meghallgatását, miközben azért mégiscsak a törvényhozó testület lenne a demokrácia legfőbb intézménye.
De ugyanilyen veszélyes Klaus Iohannis megnyilvánulása is az alkotmánybíróság döntése után. Az elnök kétségkívül nincs könnyű helyzetben, miután a taláros testület döntése értelmében jóvá kell hagynia a korrupcióellenes főügyész menesztését, de az alkotmánybíróság döntésével eddig senki sem szegült szembe Romániában. A tűzzel játszik tehát Iohannis, és nem azért, mert tisztségből való felfüggesztését kockáztatja, amint azt pár szociáldemokrata politikus már kilátásba is helyezte, hanem azért, mert a romániai államberendezkedés alapját venné semmibe.
Márpedig egy ilyen folyamat nagyon könnyen minden eddiginél mélyebb válságba, káoszba sodorhatja az országot.
