Nyitányként a brassói magyar iskola színjátszó csoportja, a Grimasz Németh Péter Szerelmem, Eleftheria című darabjával lépett fel, utánuk a főgimnázium rockzenét játszó csapata, a Tabu zenekar fokozta a hangulatot.

A várva várt műsorszám az Atilla Fiai Társulat előadása volt, amelynek végén a Felföldi Baranta Szövetség harci jeleneteivel, a brassói Búzavirág és Bokréta, illetve a keresztvári Zöld pántlika néptánccsoport táncos koreográfiájával közös produkcióban mutatta be az István, a király rockopera híres darabjait.

Az Atilla Fiai Társulat elsősorban nemzeti rockoperáinkból válogatja össze műsorát, de saját dalokat is eljátszanak a koncerteken. A táncegyüttesek összehangolásáért Kocsis Hunor Tibor és Kocsis Lilla Tünde felelt, a barantások produkcióját Kopecsni Gábor állította össze.

A tulajdonképpeni próbák előtt többször találkoztunk, megbeszéltük, hogy ki miben vállal szerepet, melyik darabban lép fel a Baranta, melyikben a táncosok, és hol szerepelünk közösen. A Baranta Felvidéken kezdte el a próbáit, a táncosok Brassóban, így csak a rendezvény napján állt össze a kép. Nekünk, táncosoknak egy teljesen új műfajban kellett kipróbálni magunkat, hiszen mi a hétköznapokban a néptánccal foglalkozunk. Az első próbán Hunor és Lilla komoly hozzáállása mellett mindenki megértette, hogy mekkora feladat előtt áll önmagával, társaival és a többi részt vevő együttessel szemben. Ebben a hangulatban álltak össze a folyamatok. Másfél hónap alatt minden pénteken találkozott a három néptánccsoport, emellett ki-ki a maga próbatermében is végezte a koreográfusok által kirótt házi feladatokat. Az első próbától az utolsóig a lendületesség jellemezte a társaságot, mindenki kíváncsi volt a végső koreográfiára, a látványtervre, a díszletre.

Ahogyan közeledett a koncert napja, úgy állt össze a kép: a Baranta rögzítette a produkcióját, és megosztotta velünk, a táncos összeállításban már csak pár simításra volt szükség. Már a nem beavatott is tudta (itt a szervezőre gondolok), hogy lesz mezőségi és Nyárád menti tánc is...

A fellépés napján mi magunk is elámultunk a rendezvény nagyszabású voltán, az összeállt előadáson. Mindenki elégedetten mosolygott: jöhet a buli. Habár az időjárás nem kedvezett a szabadtéri koncertnek, az eső csak fokozta a műsor drámaiságát. Pörögtek a dalok, a koreográfiák. Meglepődtem a statiszták profizmusán: esőben is végigcsinálták, és nem is volt nehéz, látni lehetett a tekinteteken. A kemény próbák alatt szimpátiák, barátságok születtek, a három tánccsoport egyként lüktetett. Még egy szusszanás, jöttek a himnuszok, és pillanatok alatt minden véget ért. Leírhatatlan volt a hangulat a koncert után az Áprily tornatermében! Megcsináltuk! Hiányozni fognak a közös próbák, de egy kismadár megsúgta, hogy lesz ennek folytatása! Köszönöm a felemelő élményt!

Kelemen Tünde, Keresztvár