A könyvismertető rendhagyó módon Gál József zabolai kerekesmester bemutatójával kezdődött, aki készségesen magyarázta, illetve mutatta be Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Teremében rögtönzött „műhelyében”, hogyan készül a hagyományos szekérkerék. Az idős mester mellett, aki egyébként a kiadvány címlapján is munka közben jelenik meg, harminc ma is űzött mesterség bemutatására vállalkozott a szerző, a mesterségek történetiségét, leírását tartalmazó szövegek mellett összesen négyszáz, többségében Vargyasi Levente által készített fotó illusztrálja a kötetet. A méhészkedéstől a pálinkafőzésig, a mészégetéstől a kőfaragásig, a kőművességtől a kerékkészítésig, a hagyományos ruhakészítésről a nemezelésig, a kárpitosmesterségtől a csontfaragásig a szerző öt fejezetben rögzítette azt a tudást, amely vidékünkön még él, de itt is kiveszőben van már. Az igényes kivitelezésű album, amelyet Tusa Nóra „elsőkönyves” grafikus, a kulturális központ munkatársa tervezett, egy nagyobb program részeként jelent meg.

Imreh István, a kötetet kiadó kulturális központ igazgatója felelevenítette az utat, amelynek során

szakmai megalapozottsággal kívánják feltérképezni és közkincsé tenni a székelyföldi népi mesterségeket.

Az igazgató elmondása szerint a kiadvány ennek a folyamatnak egy állomása, hiszen az öt éve kezdődött munka eredménye sokrétű, és korántsem értek a végére. Az Izland, Liechtenstein és Norvégia pályázati alapjából finanszírozott projekt eredménye egy működő, a székelyföldi népi mesterségeket és mestereket bemutató honlap, illetve adatbázis, amely jelenleg 46 mesterség 315 mesterét, valamint három műhely 382 eszközét összesíti, a megfelelő hivatkozásokkal, ugyanakkor tíz kisfilm segítségével nyújt betekintést a népi mesterségek világába. Imreh István a program folytatásáról biztosította a hallgatóságot, amely között szép számban jelentek meg az adatbázisban szereplő mesterek is, hiszen hamarosan frissítik a honlapot, tovább folyik az alapkutatás, illetve a helyi mesterek segítségével Csernátonban bemutatóüzletet kívánnak nyitni.

A cél nem csupán dokumentálni és rögzíteni azt a tudást, amely a népi mesterségek révén átöröklődött, hanem hasznosítani is azt akár közvetlenül, a termékek minél szélesebb megismertetése és értékesítése révén, akár közvetetten, például a turisztikai szolgáltatások részeként.

Az albumot, illetve a szerző munkásságát Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja mutatta be. Kiemelte volt tanítványa, Kinda István szerteágazó szakmai munkáját, ismertette megjelent publikációit. A kiadványt méltatva megelégedéssel nyugtázta, hogy a népi mesterségek feltérképezését vállaló kulturális központ megfogadta a kezdeti tanácsokat, és szakemberekre bízta a felmérést és az információs anyagok elkészítését. A kötet abban a tekintetben is úttörő, hogy míg a magyar néprajzban az egyéniségvizsgálat eddig főként a kivételes szellemi kultúrával, folklórtudással rendelkező személyekre összpontosított, addig ez a munka „a hagyományos falusi kézműves tárgyalkotást elsősorban az egyének, a kivételes tudással rendelkező mesterek tudására koncentrálva dokumentálta és mutatta be” – hangsúlyozta Pozsony Ferenc, aki messzemenően osztja a szerző véleményét abban is, hogy „a helyi erőforrások, szántóföldeknek, kaszálóknak, legelőknek, erdőknek, kőbányáknak, borvízforrásoknak megtartása, megőrzése, tulajdonlása jelentheti a mindenkori központi hatalomtól viszonylag független, autonóm székely életvilág, társadalom, kultúra hosszú távú fennmaradását.”

Kinda István a munkafolyamat, illetve a kötet szerkezetének bemutatása után elsősorban azoknak a mestereknek köszönte meg az együttműködést, akiket az anyaggyűjtés folyamán felkeresett, és akik készséggel adták át tudásukat, de azoknak is, akik felvállalták és részt vettek a program kivitelezésében. Hangsúlyozta, hogy olyan munkát kívántak az asztalra tenni, amely mind a szakma, mind a széles olvasóközönség érdeklődésére számot tart. Ugyanakkor az elkészült kisfilmek nézettségi adataiból – az elmúlt másfél évben mintegy félmillióan nézték meg a honlap révén az egyik videómegosztón elérhető anyagokat, a közösségi hálóra felkerült filmeket pedig további több százezren – azt a következtetést vonta le, hogy van érdeklődés, sőt, hasznosítási potenciál is a hagyományos népi mesterségek széleskörű népszerűsítésében.