Czegő Zoltán: Sárvers

2018. június 16., szombat, Irodalom

Szegény feje itt-ott,
tél-túl hányatta magát.

Szelíden, szótlan iddogált.
Gatyát, ingét maga mosta,
gondolt pénzekre, ovosra.
És arra, hogy lesz nincs-tovább.

 

– Az ember sosincs egyedül.
Cigány is másnak hegedül,
oszt’ ha erősen megehül,
valamicske örökké kerül...

 

Itt akinek asztala sincsen,
már a saját sóhajával él,
hogy majd csak segít az Isten.
Kikerül a mindenes szemfedél.
Vigasz, hogy mind elhal, aki él,
mind! Ez a rideg rend itt a minden.

 

Tudja, hogy ez maga  a rettenet.
S hogy az ember holtáig temet.
Mindenképp magára marad.
És azt: Ki mint vet, úgy arat –
Aztán  magára húzza a sarat.

 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2018-06-16: Irodalom - :

Mit ér az ember, ha Czegő Zoltán?

80 év semmi az örökkévalósághoz képest,
és ő oda törekszik
 
2018-06-16: Irodalom - :

Czegő Zoltánról

Kiadója, fiatalabb barátja, kortársa vagyok Czegő Zoltánnak a közeli és távoli Budapesten. Találkozásokban, beszélgetésekben, munkákban, poharazgatásokban ismertük meg alaposan egymást. Láttam őt boldognak és láttam őt szenvedni.