Szombaton kíváncsian vártam az Argentína–Izland mérkőzést, hiszen a végső győzelemre is esélyes dél-amerikai együttes a két évvel ezelőtti Európa-bajnokság egyik meglepetéscsapata ellen lépett pályára. A kommentátor az egyik pillanatban sorolni kezdte, hogy az izlandi futballisták a sporton kívüli életben sem tétlenkednek, így még jobban felkeltették a figyelmemet. Kicsit kutakodtam, és kiderült, hogy Heimir Hallgrímsson szövetségi kapitány fogorvos, Hannes Thór Halldórsson, a válogatott első számú kapusa filmrendező, Birkir Már Saevarsson hátvéd pedig egy gyárban dolgozik és sót csomagol, elmondása szerint, hogy megakadályozza az ellustulást, viszont akad olyan, aki az Egyesült Államokban szerzett felsőfokú végzettséget, de emellett van ügyvéd és hentes is. Izland története során először jutott ki világbajnokságra, és az első mérkőzésén bizony komoly fejfájást okozott az argentin csapatnak, akikkel végül döntetlent játszottak, nem mellesleg a filmrendező Lionel Messi tizenegyesét is hárította.

A szigetországiaknak a két évvel ezelőtti Európa-bajnokság volt az első rangos torna, amelyen szerepelhettek, Franciaországban egészen a negyeddöntőig meneteltek, ahol aztán a házigazdáktól szenvedtek vereséget. Izland a maga 335 ezer fős népességével a legkisebb országként, csoportelsőként jutott ki az oroszországi labdarúgó-világbajnokságra, ezzel is bizonyítva, hogy 2016-ban nem véletlenül kerültek a legjobb nyolc közé a kontinensviadalon.

Magyarországon 255 ezer igazolt futballista játszik, ez a szám Izlandon csak 20 ezer, vagyis jóval kevesebben fociznak az északi országban. Másfél évtizede tudatosan építkeztek: stadionokat és focipályákat hoztak létre, edzőket képeztek. Az edzőképzésben odáig jutottak, hogy már nagyon fiatal korban is megfelelően képzett szakemberek dolgozzanak a jövő generációival.

Tagadhatatlan, hogy nem ők a legtechnikásabbak, viszont ők a legnagyobb harcosok. Az izlandi példából is látszik, hogy tudatos csapatépítéssel igenis nagy eredményeket lehet elérni. A válogatott ereje nem feltétlenül a kimagasló egyéni képességekben rejlik, inkább csapatként nagyon erősek, a rutinos labdarúgók pedig képesek megfordítani a mérkőzések kimenetelét. Fegyelmezettek, sokat dolgoznak, jól képzettek és könnyedén be tudnak illeszkedni a különböző bajnokságokba, mert beszélnek nyelveket.

Romániában és Magyarországon kevés olyan labdarúgó van, aki a sport mellett nem hanyagolja el a tanulást és saját maga fejlesztését, hiszen a többség a futball mögé helyez mindent, mert a hírnév és a pénz hajhászása erre ösztönzi őket. Erre aztán hirtelen többen is rávágnák, hogy gólt rúgni nem kell diploma, és ez igaz is, de attól, mert valaki képezi magát, még nem válik rosszabb labdarúgóvá. Izland egyelőre nem rendelkezik nagy sztárokkal, viszont egységes, jól szervezett csapatot alkotnak, amely intelligens és szimpatikus játékosokból áll, lassan pedig elképzelhetetlen lesz egy Eb vagy vb nélkülük. Lehetne tőlük tanulni – az más kérdés, hogy a mindent is jobban tudó magyar és román futballszakértők nem fognak addig „süllyedni”, hogy egy sikeres, jól működő rendszerre példaként tekintsenek. Inkább majd ujjal mutogatnak egymásra, hogy ezúttal miért maradtak le egy Európa- vagy világbajnokságról.