Sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és Zakariás Zoltán, az EMNP Hargita megyei elnöke ismertette az alakulat álláspontját a közigazgatási törvénykönyvről, melyről várhatóan jövő héten szavaznak a parlamentben.

Bálint József felidézte: napra pontosan tíz évvel ezelőtt alakultak meg azok a helyi és megyei tanácsok, amelyekben nem az RMDSZ volt az erdélyi magyarság kizárólagos képviselője, az MPP által a 2008-as önkormányzati választásokon elért eredmény igen jelentős volt, s még ha utólag nem is sikerült a megfelelő ütemben tovább építkezni, azóta lehet erdélyi magyar többpártrendszerről beszélni az önkormányzatokban.

Azóta adott a lehetőség más vélemények megjelentetésére, megismertetésére, olykor érvényre juttatására, még ha a nem RMDSZ-es képviselők lehetőségei jobbára csak javaslattételre, bizonyos ügyek köztudatba való behozatalára korlátozódnak.

Ezért fordulnak most felhívással a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-hez a közigazgatási törvénykönyv módosítása ügyében is.

Zakariás Zoltán ismertette: noha a jogszabály komoly fordulópont lehetett volna a hazai közigazgatási rendszerben, sajnos, messze elmarad az elvárásoktól, a helyi autonómia pedig továbbra is csak egy szólam, igazi tartalom nélkül. A helyi közigazgatási egységek státusa ugyanis változatlanul végrehajtói marad a legtöbb kérdésben, a helyi autonómiát igen szűkre szabott keretek közé szorítják szervezési, pénzügyi, szociális ellátási és identitásvédelmi vonatkozásban is.

A tanácsülések menete például részletesen szabályozott, a polgármesteri hivatalok tisztségjegyzékét központilag kell jóváhagyni, a közpénzügyi törvény nagy mértékben korlátozza a pénzügyi autonómiát, a szociális juttatások rendszerét is Bukarestben határozzák meg, az oktatásban pedig jóformán csak az iskolaépületek karbantartására korlátozódik az önkormányzat hatásköre, formálisan ugyan alapíthatnak vagy megszüntethetnek tanintézményt, de minden lényeges kérdésben a minisztériumnak alárendelt tanfelügyelőség dönt.

Ugyanakkor pozitívum, hogy számos – olykor egymásnak ellentmondó rendelkezéseket is tartalmazó – jogszabályt egységesít a törvénykönyv, szabályozza az önkormányzati képviselők mandátuma igazolásának procedúráját, formálisan is kormánymegbízotti státusba sorolja a prefektusokat, valamelyest csökkentve hatáskörüket is.

Anyanyelvhasználati jogok tekintetében azonban a tervezet átveszi, és csak nagyon enyhén bővíti a korábbi jogszabályi előírásokat, kiterjesztve a kétnyelvű feliratokat például az utcák, terek, parkok, intézmények neveire is a településnevek mellett. Marad azonban a 20 százalékos küszöb – ennek elérése esetén biztosítják a nyelvi jogokat a nemzeti kisebbségek számára –, és e tekintetben veszélyes lehet, ha a legutóbbi népszámlálás adatait tekintik majd mérvadónak, számos olyan település kimaradhat ugyanis, ahol a magyarság aránya csökkent az 1991-es népszámlálás adataihoz ké­pest. Ugyancsak negatívum, hogy a törvény nem tartalmaz szankciókat az előírások be nem tartása esetén.

Éppen ezért az Erdélyi Magyar Néppárt úgy véli, nagyobb előrelépést jelentene az RMDSZ által tavaly beterjesztett módosítás, mely tartalmazza a küszöb 10 százalékra csökkentését, az alternatív, abszolút számban meghatározott küszöböt, továbbá büntetéseket ír elő a mulasztáson ért önkormányzatok számára. Felkérik ezért az RMDSZ-t, hogy a közigazgatási törvénykönyv módosítása során próbálják meg érvényesíteni korábbi javaslataikat.

Bálint József hozzáfűzte még: a háromszéki Néppárt is megfogalmazott egy saját javaslatot, ennek értelmében az anyanyelvhasználati jogok biztosítása akkor is kötelező lenne, ha egy településen a nemzeti kisebbség aránya nem éri el a 20 százalékot, de a közösségnek van önkormányzati képviselője és igényli ezen jogok biztosítását.