Nehéz belelátni az MPP vezetőinek fejébe. Az önkormányzati választásokon elért eredmények nem elegendőek a parlamenti bejutáshoz, minden józan logika azt mutatja, számukra is az RMDSZ által ajánlott belső koalíció lenne járható út, s pont az elmaradt alku során lehetett volna a székelyföldi arányokat érvényesíteni. Megszerezhettek volna néhány parlamenti helyet, és folytathatnák a pártépítést, okos külső-belső politizálással négy év múlva hiteles, eredményeket felmutató szervezetként állhatnának a választók elé. Így azonban maradnak az örök sértett, duzzogó szerepében, s mindkét fél egyetlen eszköze a pocskondiázó sárdobálás, amely — júniusban bebizonyosodott — jelentős eredményeket nem hozhat.

Az egykori elképzelések szerint az új magyar szervezetnek azért kellett megalakulnia, hogy megszüntesse az RMDSZ teljes monopóliumát, a magyarság pluralizmusát megteremtve lehetővé tegye egy olyan új egység létrehozatalát, amely nem téveszti szem elől a legfontosabb célokat: az autonómiát, a magyar egyetemet, a kis és nagyobb térségek fejlesztését. Most azonban úgy tűnik, az MPP számára is elhalványultak ezek a célok, a pártérdek, a személyes érdekek kerültek előtérbe. Hisz egyértelmű, az autonómiák eléréséhez egységre van szükség, a mostani megegyezés elutasítása pedig éppen ezt odázza el, beláthatatlan időre. A térségek, városok fejlesztéséhez önkormányzati összhang kellene, az egymásnak feszülés, az ellenfélként viselkedés darabokra zúzza ezt ott is, ahol létrejött az igen törékeny megállapodás. Nehéz belátni, kinek hoz ez hasznot.

Eddig Markó Béla, most pedig Szász Jenő akadályozza a megállapodást — nyilatkozta Tőkés László, aki ma ismét megpróbálja jobb belátásra bírni az MPP vezetőit. Még reménykedik, hatnak józan érvei, és abban is, ha sikerül meggyőznie Szász Jenőéket, talán visszavonható az RMDSZ mindent lezáró nyilatkozata. Egy héttel ezelőtt kézzelfogható közelségbe került a megállapodás lehetősége, mára azonban újra esélytelennek látszik. S ezúttal mindezért nem elegendő az RMDSZ-t okolni.