Sepsibükszádon Péter Elek hidrogeológus mérnök, az ásványvíztársaság műszaki igazgatója bemutatta az Olt árterületén, az egykori Antalkáék feredője melletti fúrt kutat, ahol aránylag kis mélységből sikerült a felszínre hozni azt a kiváló összetételű meleg, 30 Celsius-fokos ásványvizet, melyhez hasonló csak a tusnádfürdői Csukás-tó melletti termálvíz volt. Nehéz lenne most még megmondani, hogy mi lesz ennek a kincsnek a jövője, annyi azonban bizonyos, ott most naponta félmillió köbméter meleg borvíz folyik el az Olt vizébe. Ez a kút csak a kutatás fázisát jelenti, ezt követnék, az anyagiak függvényeként, a végleges kutak. Az még talány, hogy a két megyét, Kovásznát és Hargitát átfogó A borvíz útja program mit és mennyit tud majd áldozni rá, ,,az azonban hasznos lenne, ha a megyevezetés, a helyi önkormányzat valamiképp hasznosítani tudná — ha ideiglenes balneológiai módszerekkel is — ezt a naponta elfolyó-elvesző kincset" — fejtette ki a bukaresti magyar szakember.

Bibarcfalva olyan állomása volt a tanösvénynek, ahol modern felszerelésekkel palackozzák a vizet, illetve a jó minőségű ásványvízzel elegyített ötféle üdítőt. Ott, ahol 1875-ben primitív módszerrel, de már palackba került a Borhegyi-forrás vize, három fúrt kútból naponta félmilliónál több liter vizet tudnak indítani a fogyasztók felé, melynek minden összetevője és tulajdonsága megfelel az uniós követelményeknek. Megkezdték az üzem bővítését, a legkorszerűbb gépi berendezések biztosítják majd a kapacitás növelését, a jelenlegi üzem ugyanis nem képes feldolgozni a gyárat kiszolgáló borvízkutak szolgáltatta, másodpercenkénti hat-hét literes hozamot. Rácsodálkoztak a vendégek arra a zárt rendszerre, ahol egy oxidációs folyamat révén vastalanítják a borvizet. Bibarcfalván 12 000 palackot tudnak megtölteni egy óra alatt, és óránként 6000 műanyag palackot gyártanak. Két laboratórium — egy fizikai-kémiai és egy mikrobiológiai — szavatolja azt, hogy kifogástalan víz kerüljön az ország piacaira — mutatta be az üzemet, ahol sok erdővidéki munkás keresi a kenyerét, Máthé Viola, a konferencia alkalmával szervezett ásványvíz-bemutató szakembere.

Bibarcfalva—Kisbacon vidékének altalajában tekintélyes mennyiségű ásványvíz rejtőzik. Miként azt Nagy József, a bukaresti Országos Ásványvíztársaság vezérigazgatója elmondta, Elek apó falujának határában édesvíz után kutató fúrásokat végeznek, s a Nagybacon és Bibarcfalva közötti övezetben meglepően nagy mennyiségű savanyúvizet tártak fel. Bibarcfalva meglepetések sorát szolgáltatta, ugyanis Nagy István baróti polgármester közlése szerint amerikai illetőségű földink, Oláh Csaba lesz a nem működő Bibarcfalvi fürdő megmentője, aki nem kis beruházás révén próbál itt a régi hírnevéhez méltó gyógyfürdőt kialakítani.

Vargyas is szolgált meglepetéssel. Ott, ahol valamikor a kelet-vargyasi szénbánya aknatelepe volt, másodpercenként kb. 0,3 liter ásványvíz tör a felszínre egy lecsapolási céllal készült fúrt kútból. Vizét széles e környék használja. Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere elmondta: ,,Egy osztrák befektetői cég érdeklődik ez iránt az ásványvíz iránt, kész tervezettel jelentkeztek, és magánszemélyektől meg is vásároltak itt egy húszhektáros területet. Terveik között szerepel szabadidőközpont (tó, pihenőhelyek), szálloda felépítése, gazdasági célokat szolgáló több termelőegység, mely felhasználná a szénbányák bezárása révén itt felszabaduló helyi munkaerőt." Mert a volt szénbánya övezetéből tör a felszínre a víz, nem valószínű, hogy palackozásra alkalmas, fürdőkúrában azonban a fúrt kút rendbetétele után mindenképpen ajánlott — fogalmazták meg a szakemberek.

— A Kormos és Vargyas vize közötti terület altalaja rendkívüli módon gazdag nagy nyomás alatt lévő szénsavas borvízben és a vele együtt járó szén-dioxidban — folytatta Nagy József. — Minket nagyon érdekel ez a terület. Az egykori felsőrákosi Mária-forrás övezetében szeretnénk lemélyíteni egy kutatófúrást azzal a céllal, hogy feltárjuk, milyen és mennyi gyógyvíz rejtőzik itt a föld gyomrában. Az említett, szomorú sorsra jutott híres gyógyforrást már a XIX. század idején vegyelemezték. A múlt század derekán Mária, majd Rákos néven palackozta a székelyudvarhelyi helyi ipari vállalat.

Barót város térségében tetemes beruházást terveznek A borvíz útja program keretében. A dél-baróti szénmező megnyitása alkalmával feltárt jelentős mennyiségű ásványvizet kimondottan gyógykezelési és pihenési, sportjellegű beruházások megalapozásában tartják fontosnak. A víz magasabb hőmérséklete felkeltette a balneológus szakemberek érdeklődését. Miként Péter Elek mérnök elmondta, biztonsági okoknál fogva ajánlott lenne a víz minden mutatóját ellenőrizni, annál is inkább, mert az említett program összeállítása alkalmával az általa képviselt szakintézmény véleményét nem kérték ki.

Szomorú képet mutat a lerobbant székföldi gyógyfürdő, az egykoron híres Előpatakfürdő. Még jó, hogy az itt feltárt mélységi ásványvizek nem jutottak a felszíni mineralizált freatikus réteg vizének a sorsára. Utóbbit befertőzte a közeli patak, no meg a lepergett századok alatt a higiénia szabályait mellőző kitermelés. Rácsodálkoztak a vendégek az egykori híres borvízkutak pavilonjaira, a József-kútra, az Új-kútra, a Svájci-kútra, melyekről gazdag fürdőtörténeti irodalom szól. Ezeket, akárcsak Bibarcfaván az egykori Borhegyi-forrás forrásházát, fürdőtörténeti emlékké, borvízmúzeummá kellene alakítani. A hargitai szomszédok mintájára itt vagy Bibarcfalván lehetne megteremteni Kovászna megye borvízmúzeumát. A Vîlcele-Előpataki borvízpalackozó azt bizonyítja, hogy kis hozamú kútból is lehet palackozni, a híres előpataki víz ma is gyógyvízként kerül itthon kereskedelmi forgalomba, Magyarországon pedig ott van a gyógyszertárak polcain.

— Az előpataki, F2-es számot viselő bő hozamú kút vizének mutatóit ellenőrizni kell, az iskola előtt időszakosan feltörő forrás pedig azt mutatja, hogy az eddig ,,szűkmarkúnak" bizonyult krétakori képződményekben is lehet nagyobb hozamokra számítani — hangzott az újabb diagnózis.

Ez pedig arra ad reményt, hogy a hasonló geológiai összetételű sugásfürdői részen, geofizikai kutatások révén, melyek az altalaj tektonikai helyzetét hivatottak kikutatni, számíthatunk az előpatakihoz hasonló hozamokra. Ez azért fontos, mert mind a két hely szerepel A borvíz útja programban, melynek hidrogeológiai megalapozottságához némi kételyeket fűztek a hazai szakemberek. ,,Márpedig gyógykezelőbázis, uszoda, meleg fürdő létesítése nagyobbacska vízhozam nélkül kockázatos" — hangzott el. Én Sugásfürdőn nem a jelenlegi strand bővítését látnám ajánlatosabbnak, hanem annak helyén egy nagyobb mofetta megépítését, ugyanis a szén-dioxid-feltörés erre elegendő gázt szolgáltatna. Édesvizű strandot bárhol, bármikor lehet létesíteni, s a jelenlegi mofetta fölös gázát is be lehetne vezetni az elképzelt monumentális mofettába. Egy nagyobb mofetta már csak azért is fontos volna itt, mert Sugásfürdőn, a jelenlegi helyzet ismeretében, nem látunk reményt akkora borvízhozamra, mely egy nagyobb gyógykezelőbázishoz elegendő lenne. A meleg fürdő működtetéséhez a régiek módszerét kell használni: nagyobb átmérőjű kézi borvízkutak megásását. Meg kell ismételni a Sósborvíz mellett állítólag eredménnyel járt kútfúrást — tartotta fontosnak Péter Elek.

Vélemények a konferenciáról

— A konferencián főleg a borvízkutatással és -hasznosítással, a borvízvédelemmel és a fürdőgyógyászattal kapcsolatos előadások hangzottak el — tájékoztatott a szervezőbizottság tagja, Makfalvi Zoltán hidrogeológus, s jelezte, hogy jövőben a hévizekben és gyógyvizekben gazdag Miskolcon, annak vidékén kerül sor a Kárpát-medencei konferenciára.

— Nagyon örvendek, hogy ötödik alkalommal is eljöhettem a Székelyföldre, ahol sok újat láttam, s ahol megtárgyalhattuk azokat a követelményeket, melyeket elénk tárt az Európai Unió. A víz egyre értékesebb kincs lett, s az unió úgy tekinti, hogy minden felszín alatti víz védett. (Liebe Pál, a budapesti Környezetvédelmi és Hidrológiai Intézet [VITUKI] munkatársa, a Felszín Alatti Vizek Alapítvány kuratóriumi elnöke)

— Azzal a céllal jöttem, hogy érveket szerezzünk arra vonatkozóan: a palackozott ásványvizek stabil izotópokra alapozó általános uniós szabályai, melyeket Nyugat-Európa számára állapítottak meg, a Kárpát-medence esetében sok szempontból nem alkalmazhatók. Nos, feltevődik a kérdés: hogyan tovább? (dr. Fórizs István, a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutató Intézetének munkatársa)

— Dr. Kovács Imola kovásznai kollégámmal képviseltük a balneológiát. Ő a kovásznai mofetták életminőségi-élettani hatásáról, én meg a budapesti ORFI-ban elért tudományos eredményeinkről számoltam be. (Tesner Ildikó Katalin)

— Örvendek, hogy állandósultak ezek az igen hatékony román—magyar tudományos konferenciák. Hozadékaik mindkét ország résztvevőinek a számára hasznosak. Szeretettel várjuk az erdélyi kollégákat jövőben Miskolcra. (Lénárt László, a Miskolci Egyetem adjunktusa, hidrogeológus)